Máté feljegyzi: „…egy kánaáni asszony… így kiáltott: »Uram… Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!« … Jézus azonban… így felelt: »Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz… Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.« Az asszony azonban így felelt: »Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!«” (Máté 15:22-28). Ez a pogány nő kívülálló volt, mégis oda tolakodott, és megkapta azt, amit a bennfentesek sokszor kihagynak. Neki semmi sem volt akadály! Először Jézus nem is válaszolt neki. Aztán azt mondta: „amim van, az csak a zsidóké”. Végül azt, hogy nem helyes odaadni a gyermekek kenyerét a kutyáknak. A legtöbben sértődötten odébbálltunk volna. Nem így ez az asszony! Így kiáltott: „Könyörülj rajtam!” Nem olyat kért, amit megérdemelt, azért kiáltott, amire szüksége volt! Jézus pedig félretolt minden akadályt, és válaszolt imájára. Ha kitartó vagy, veled is meg fogja tenni ugyanezt. Valójában ez az asszony ezt mondta Jézusnak: „Hadd legyen a kenyér a gyerekeké, nekem csak a morzsák kellenek.” A vallásos emberek gyakran annyira meg vannak elégedve magukkal, hogy elhanyagolják a kenyeret, kidobják a kenyeret, panaszkodnak a kenyérre, néha nem is mennek el a gyülekezetbe kenyérért. A kétségbeesett emberek azonban felszedik a morzsákat, és életet találnak! Tudják, hogy ha van erő a cipóban, akkor van erő a morzsában is. Ha csak egy morzsát kaphatsz, akkor csak egy morzsára van szükséged. Nos, mire van ma szükséged Istentől? Mennyire akarod?