B.O.CS.I - Engedd el... hogy élj! 1. nap

B, mint Bántás

Az emberek természetükből adódóan társas lények. Hacsak nem egy lakatlan szigeten élünk, nem kerülhetjük el a kapcsolatokat. Legtöbbször nem is akarjuk.

Születésünkkor már egy közösségbe érkezünk. Van édesanyánk, édesapánk, vannak testvéreink, van házastársunk, vannak nagynénjeink, nagybátyjaink, unokatestvéreink, barátaink, lelkészeink, tanáraink, munkatársaink, főnökeink, ismerőseink, például a boltos … és még sorolhatnám.

Mégis, mivel az emberi kapcsolatok két vagy több nem tökéletes emberből állnak, ezért sérülhetnek, sőt, tönkre is mehetnek. Amikor ez történik, az mindig fájdalommal jár. A fájdalom pedig a legszorosabb kapcsolatoknál a legnagyobb.

Amikor elutasítanak, amikor magányosnak érezzük magunkat, amikor kihasználnak, manipulálnak vagy bántalmaznak, ezt általában hozzánk közel állók okozzák: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink és lelkipásztoraink. Ezeket a bántásokat a legnehezebb megbocsátani. Miért? Mert ezekkel az emberekkel általában együtt kell élnünk mindennap.

Sebeket hordozó testvérem, túl tudod élni ezt a fájdalmas tapasztalatot, és eljön majd az idő, amikor te is győzelmi éneket énekelhetsz. Isten kegyelméből meg tudsz tanulni a jelenben élni és elengedni a múltat. Hogyan? Ha időt töltesz Isten jelenlétében, és engeded, hogy szeretete megérintse benned a fájdalmas helyeket. Add át minden titkodat Istennek – és hagyd is nála őket! Ő el tudja venni a gyötrelmet az emlékekből, mint ahogy egy rovarcsípés után kiszívjuk a sebből a mérget – és ezzel megkezdődik a gyógyulás.

Jób, aki elveszítette egészségét, gazdagságát és családját, megérhette ezeknek a szavaknak a beteljesedését: „elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre” (Jób 11:16).

Engedd, hogy Isten karjába vegyen, ahol biztonságban tudhatod magad.

Ott engedheted, hogy a múlt lehulljon rólad, mint egy régi ruha. Talán még emlékszel rá, de többé nem kell viselned. Akkor majd „bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel. Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl…” (Jób 11:18–19). Nincs többé fel-alá járkálás a szobában éjszaka, nincs többé rossz álom. Kelj fel Krisztus nevében, vedd kezedbe a hatalmat minden a múlthoz láncoló emlék fölött. Engedd, hogy Isten meggyógyítsa sebeidet, letörje láncaidat és megszabadítson!

A gyógyulás útjának azonban van egy nehéz, de elkerülhetetlen lépése is:

akkor kezdenek gyógyulni a sebeid, ha meg tudod hozni azt a döntést, hogy megbocsáss azoknak, akik ártottak neked.

A Szentírás is erre mutat rá: „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Akár bocsánatot kér az, aki megbántott, akár nem, akár meghalt már, akár még él, akár még most is bánt – az egyetlen lehetőséged a megbocsátás.

Ha megbocsátasz, azzal te magad is felszabadulsz arra, hogy élvezhesd az életet.

Ha azonban nem bocsátunk meg azoknak, akik megbántottak bennünket, a fájdalom idővel keserűséggé válik, és a szenvedés börtönébe zár. Az Úr azonban ki akar ebből szabadítani.

Erről lesz szó a következő epizódban.

Tarts velünk holnap is!