Minden konfliktus valójában… lehetőség!
Nos, az igazság az, hogy a konfliktus az emberi kapcsolatok természetes velejárója. Még akkor sem tudjuk elkerülni, ha elszigetelődünk és jégverembe zárjuk a szívünket. Hiszen elég csak kilépni az utcára, máris adódik a helyzet: a járdán parkoló autó, ami elállja az utunkat, egy siető sofőr, aki majdnem belénk hajt… és fortyoghat is bennünk a düh.
Az emberek úgy viszonyulnak egy-egy feszült helyzethez, mint a hegyekben túrázó csapat tagjai egy megáradt patakhoz. Egyesek veszélyesnek tartják, így inkább elkerülik, mert félnek az esetleges sérülésektől. Mások akadálynak látják, tehát határozottan futnak neki, mit sem törődve a következményekkel. Ám akadnak olyanok is, akik felismerik, hogy minden esetleges súrlódás esély arra, hogy egymás javát keressék és Isten dicsőségére éljenek.
Minden konfliktus valójában lehetőség: ahelyett, hogy eltaszítana, közelebb is vihet minket egymáshoz, el is mélyítheti kapcsolatainkat. Ha nyitottak vagyunk egymás megértésére, el is mélyítheti kapcsolatainkat.
A kérdés csupán ez: Mit tehetünk azért, hogy szócsaták helyett valódi párbeszédre kerüljön sor?
Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kezelni, először is fel kell ismernünk, hogyan szoktunk reagálni akkor, amikor puskaporossá válik a légkör. Az embereknek általában háromféle válaszuk van a feszült helyzetekre:
- Menekülés. Van úgy, hogy kerüljük a konfliktusokat, nem akarjuk „felkavarni az állóvizet” vagy „felébreszteni az alvó oroszlánt”. Félünk a konfrontációtól, ezért eltemetjük az érzéseinket – pedig ha azok élve lettek eltemetve, később még feltámadhatnak! Ha magunkba fojtjuk indulatainkat, akkor előbb-utóbb egy váratlan pillanatban a felszínre fognak törni, kirobbannak, de addig is testi-lelki betegségeket okozhatnak nekünk. Így a sérelmek felgyűlnek, a megoldatlan kérdések megsokszorozódnak, és a rendezetlen ügyek kikezdik a kapcsolatot.
- Támadás. A „legjobb védekezés a támadás” – tartja a mondás. Ez a nézeteltérésekre adott másik leggyakoribb reakció, amely mögött gyakran a félelem, a tehetetlenség vagy a kontrollvesztéstől való félelem áll. Ilyen esetben hibáztatással, agresszív kritikával próbáljuk megvédeni önmagunkat vagy visszanyerni az irányítást. A Biblia azt mondja: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Galata 5:15). Ha veszekedni kezdünk, kapcsolataink harctérré válnak. A támadás ellentámadást szül, és semmi sem oldódik meg.
- Béketeremtés. Ez a helyes, bibliai válasz a konfliktusokra. „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Máté 5:9 Károli) Akik ezt választják, azok Isten Igéjével összhangban élnek: törekednek a békességre, illetve a békesség helyreállítására. Kerülik a másik hibáztatását, készek megbocsátani és bocsánatot kérni. Kommunikációjukban a kegyelem és igazság kéz a kézben jár. Céljuk a másik féllel közös nevezőre jutni a megoldás érdekében és helyreállítani a kapcsolatot.
Te hogyan szoktál reagálni? Menekülsz? Támadsz? Vagy rutinos béketeremtő vagy? Bármelyik is jellemző rád, valójában mindig van lehetőséged dönteni arról, hogyan reagálsz. Nem vagy a helyzet rabja. Sőt, akár közelebb is léphetsz a másik álláspontjához.
Hogyan?
Holnap eláruljuk!
Várunk szeretettel holnap is:
a UCB Hungary Alapítvány csapata
