Így már másként hangzik!

Elképesztő, milyen erős lehet a vágy, hogy bántsunk valakit, akit szeretünk, és mekkora fájdalomhoz vezethet, ha engedünk ennek a késztetésnek. Ám dönthetünk úgy, hogy nem ösztönösen reagálunk! Kapcsolatainkban kérhetjük a Szentlélek vezetését, bölcsességét:

„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” (Jakab 3:17)

Ha jól akarod kezelni a feszült helyzeteket, bölcsen kell használnod a szavaidat.

Tekintsük át néhány alapelvet:

1) Ne sértegesd a másikat, még akkor sem, ha úgy érzed, lenne igazságtartalma a mondandódnak! „Egyre jobban hasonlítasz anyádra!” „Olyan kicsinyes a viselkedésed!" „Miért kell ilyen zsugorinak lenni?" Az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések övön aluli ütések és tőrdöfések, amelyek a másik személy önbecsülésére hatnak, és nem a problémát célozzák.

2) Maradj higgadt! Ne emeld fel a hangodat konfrontálódás közben! Senki nem változtatott még a hozzáállásán amiatt, mert kiabáltak vele. A kiabálás nem erőt, hanem indulatot közvetít, és a másik felet védekezésre vagy visszatámadásra készteti. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot szít.” (Példabeszédek 15:1)

3) Kerüld a „mindig” és „soha” szavakat – ne általánosíts! Például: „Te mindig elkésel.” vagy „Te soha egy jó szót sem tudsz szólni hozzám.” Ezek a kategorikus kijelentések csak mélyítik a köztetek lévő ellentétet, és erősítik az ellenérzéseket.

4) Maradj a tárgynál! Ne hánytorgasd fel az összes sérelmet, ami csak eszedbe jut! Ne menj bele abba, mi volt múlt héten, tavaly vagy öt évvel ezelőtt! A beszélgetés akkor lesz előremutató, ha az aktuális helyzet megoldására fókuszáltok.

5) Ne fordulj a fenyegetés eszközéhez! Például: „Egyáltalán minek is házasodtunk össze?” „Ha ennyire sem vagy hajlandó, vége a barátságunknak!” A legtöbb konfliktus nem olyan súlyos, hogy a kapcsolat megszakításán kellene miatta gondolkodni.

6) „Te-üzenetek” helyett „én-üzeneteket” használj! A te-üzenetek arról szólnak, milyen a másik vagy mit nem tett meg értünk. Ellenben ha én-üzeneteket fogalmazunk meg, önmagunkról beszélünk: saját érzéseinkről és igényeinkről, lehetőséget adva a másik félnek arra, hogy megértsen minket és meghallja kérésünket.

Te-üzenet: „Alig beszélgetsz velem. Fontos vagyok egyáltalán a számodra?”

Én-üzenet: „Hiányzol. Úgy érzem, eltávolodtunk egymástól. Szeretném, ha a jövőben többet beszélgetnénk. Szívesen hallanék arról, hogy mi van veled.”

Hallod a különbséget?

7) Adj megerősítést! A másik félnek feltétlenül tudnia kell, hogy jó szándék vezérel, amikor szóvá teszel valamilyen problémát. Ha valaki érzi, hogy szeretik és értékelik, akkor általában nyitottabb és fogékonyabb arra, amit mondani szeretnél neki.

Bármi is a konfliktus oka, és bármilyen jogosnak érzed is a mondandódat, számít a hangnem és a megfogalmazás. Szavaid a jármű, amivel gondolataidat eljuttatod, és a nyelved a sofőr. Tehát ha nem akarsz eltévedni vagy balesetet szenvedni, akkor imádkozz így: „Uram, adj nekem bölcs szavakat! Segíts, hogy a megfelelő dolgot mondjam, a megfelelő módon és a megfelelő időben.”

Szeretnél tartósan jobb reakciókat és szokásokat kialakítani a kommunikációdban és az életedben is? A Szokások ereje című hangoskönyv gyakorlati, inspiráló történetekkel segít, és útközben is hallgatható. Hallgass bele, és indíts el ma egy apró, de döntő változást!

Az érem egyik oldala: amit mondasz, és ahogyan mondod. A másik oldaláról azonban sokszor megfeledkezünk, pedig éppen ugyanolyan fontos. Holnap felfedjük, mi is az! Tarts velünk!

Szeretettel:

a UCB Hungary Alapítvány csapata