Isten szeretetből fakadó bensőséges kapcsolódásra teremtett bennünket. Ő sosincs messze – csupán egy imányi távolságra.
A következő napokban egy rendkívül rövid, mégis erőteljes imával ismerkedhetünk meg, amely egy Jabéc nevű férfitól származik és így hangzik:
„Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta:
Bárcsak nagyon megáldanál engem,
és kiszélesítenéd határomat,
velem lennél,
és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom!
És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krónikák 4:10)
Hogyan hangzott Jabéc imája, amit Isten örömmel fogadott? Jelen sorozatunkban erre keressük a választ. Ha vágysz a tartós változásra az imaéletedben, építsd be Jabéc példájának kulcsfontosságú igazságait és gyakorlatait. Tapasztald meg te is, hogy Isten hűséges, és válaszol azoknak, akik szívből keresik őt.
Hitből fakadó ima, mennyből záporozó áldás
„Bárcsak nagyon megáldanál engem”
Isten örül a sikereinknek. Ő meg akar áldani. Melyik szülő ne akarná ezt tenni a gyermekével?
Újra kell gondolnunk az „áldás” szó értelmezését, hiszen ez valami olyasmi, ami akkora, mint az Atlanti-óceán, mi pedig lecsökkentettük egy aszpirines fiola tartalmára.
Mi az az áldás?
Az áldás azt jelenti, „természetfeletti kegy”. Nem valami éteri dolog, ami csupán vallásos környezetben fordul elő; nem is futurisztikus, ami csak majd a mennyben történik meg. Három dolgot kell tudnod Jabéc áldásáról:
- itt és most érvényes;
- az élet minden területére vonatkozik;
- olyasmi, amit Isten, és csakis Isten adhat meg.
Vannak, akik úgy nőttek fel, hogy azt hallották, Isten nem érdekelt az anyagi dolgokban, és nem örül a mulandó, földi sikernek. Talán neked is azt tanították, hogy Isten azt szereti, ha szegény vagy, mert így alázatos leszel, vagy azt, ha rászoruló vagy, mert így jobban függsz tőle.
De ha alig van miből megélnünk, akkor hogyan tudunk segíteni másoknak?
Isten azt mondta Ábrahámnak: „megáldalak… és áldás leszel” (1Mózes 12:2). Isten nem bánja, ha pénzünk van, csak azt nem szereti, ha a pénz birtokol minket. A pénz arra jó, hogy átáramolva rajtunk áldássá lehessen mások számára.
A Szentírásban arról olvasunk, hogy Isten vágyik rá, hogy megáldja gyermekeit, hogy azok aztán maguk is áldássá legyenek mások számára:
„Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségetekből jusson minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8).
„Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal.” (1Timóteus 6:17–18).
Amikor azt imádkozod: „bárcsak nagyon megáldanál engem”, készülj fel az utasításokra, és arra, hogy mekkora fordulatot vehet az életed! De meg kell értened valamit. Nem teheted meg, hogy csak kéred Isten áldását, közben pedig semmit sem teszel, csak üldögélsz karba tett kézzel, és várod, hogy az öledbe pottyanjon. Nem, a Biblia azt mondja, hogy Isten „ad neked erőt [ötleteket, képességet, kreativitást] a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa” (5Mózes 8:18). Figyeld meg, Isten erőt ad a gazdagság megszerzésére, de neked kell tenned érte!
Amikor Isten képességet ad a sikerre, az általában egy ötlettel kezdődik. Csak akkor válik valóra, ha tervet készítesz, és azt végre is hajtod. Különben a vetőmagod elrothad a kifogások talajában. Márpedig az ötletek Istentől jönnek. Hiszen Isten, a Teremtő minket a maga hasonlatosságára teremtett, tehát nekünk is kreatívnak, ötletgazdagnak kell lennünk, nemde? A világ legsikeresebb emberei közül néhány azért jutott el oda, ahová, mert jó ötlete volt a csirke elkészítéséhez vagy a számítógép-programozáshoz.
A sikeredhez a kulcs az ajándék, amit Istentől kaptál! Nem azért adta neked, hogy kitedd a kirakatba, hogy értéktelen dolgokra pazarold, vagy tévesen értelmezett alázatból megtagadd. Nem. Isten az ajándékát befektetésre adta!
Használd, amit Istentől kaptál! Hagyj fel azzal, hogy tölgyfákért imádkozol, mikor ott a rengeteg makk körülötted a földön. Az ötleteid a kis makkok, melyekből hatalmas tölgyfák nőnek majd. Ragadd meg hát a lehetőségeket! Használd ki életed „most” pillanatait! Ha egy bizonyos életkorra vársz, az talán soha nem érkezik el. Ne hagyd, hogy a képzetlenséged, az etnikai hovatartozásod, az alárendelt helyzeted, a szegényes kereseted visszatartson attól, hogy Istentől nagyobb áldásokat kérj!
Ez Jabéc első titka: szívből kérte Istentől a nagyobb áldást, és bátor léptekkel haladt azon az úton, amelyre Isten vezette, hogy valóra váltsa a mennyei ígéreteket. Ma imádkozz Jabéc szavaival „bárcsak nagyon megáldanál” és kezdj el nagyszerű dolgokra számítani Istentől!
Ma elvetettél egy magot egy kérés formájában.
Isten áldása nem csak a mennyből jön, hanem rajtad keresztül mások életébe is továbbárad. Holnap felfedezzük, mit jelent, ha nem csak kérsz, hanem kilépsz, túl önmagadon, túl a komfortzónádon.
Ne feledd: amit Isten elindít, ahhoz erőt és forrást is ad!
Várunk szeretettel holnap is:
a UCB Hungary Alapítvány csapata
