Nélküle nem megy, de Vele minden lehetséges!
„velem lennél”
Istennek szokása, hogy elhívjon minket olyan dolgokra, amelyek messze meghaladják természetes képességeinket, így, ha ő nem ad hozzá erőt vagy nem lép közbe az érdekünkben, akkor biztosan kudarcot vallunk. A Biblia egy „Dávid és Góliát” könyv. Arra tanít, hogy Isten minden tette életünkben azt célozza, hogy tőle való függésünk növekedjen, nem pedig arra, hogy csökkenjen. Soha nem ad olyan megbízatást, amihez ne kellene az ő részvétele. Ha valamit Isten nélkül is meg tudsz csinálni, az nem Istentől való.
Jabéc tudta ezt! Ezért imádkozott így: „Uram, ha sikeres leszek, akkor is tarts meg tőled való függésben! Ne engedd, hogy elveszítsem az egyensúlyomat! Segíts, hogy az elsőrendű dolgok mindig első helyen legyenek életemben!”
Ha azt hiszed, nehéz a csúcsra jutni, hamar rá fogsz jönni, hogy az igazi kihívás ott maradni úgy, hogy közben megőrzöd a lelki egészségedet!
Jabéc megértette, hogy minél sikeresebbek vagyunk, minél nagyobb befolyással bírunk, annál jobban kell Istenre támaszkodnunk.
Azt mondják, hogy ha hitben járva saját erőnk és képességeink végére érünk, és kilépünk az ismeretlenbe, akkor Isten két lehetőség közül választ: vagy szilárd talajt tesz a lábunk alá, vagy megtanít repülni. Mindennap egyre inkább érzem, hogy ő a szél, mely felhajtó erőt ad a szárnyaim alá! Azt hiszem, ez vezette Pált is, amikor ezt írta: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Korinthus 3:5).
Ted Engstrom elbeszéléséből ismerjük egy férfi történetét, aki megmentett egy lányt, aki egy hajó fedélzetéről véletlenül a vízbe esett. Amikor aznap este partit rendeztek a megmentő tiszteletére, a férfi a legrövidebb beszédet mondta, amit valaha is hallottunk egy hős szájából: „Hölgyeim és uraim – kezdte –, csak egy dolgot szeretnék tudni: engem ki lökött be?” Most talán mosolyogsz, de az igazság az, hogy a legtöbben nem vagyunk magunktól bátrak. Szükségünk van egy lökésre!
„Szeretünk úgy gondolni magunkra, mintha Davy Crockett, John Wayne és Dániel próféta keveréke lennénk, pedig valójában inkább Gulliverre hasonlítunk, akit lekötöznek a valós vagy csupán elképzelt dolgoktól való félelem apró kötelékei, és végül tragikus módon elveszítjük a bátorságunkat.” (Robert Flood) Te sem vagy kivétel ez alól attól, hogy keresztyén vagy. Hallgasd csak ezeket a szavakat: „Jézus előttük haladt… akik pedig követték, féltek” (Márk 10:32).
„Mielőtt a katedrálisok festett üvegablakain lévő szentekké váltak, az apostolok olyanok voltak, mint bármelyik szomszédunk, aki kenyérkeresetével megpróbál egy családot eltartani. Nem teológusoknak születtek, nem természetfeletti tejen nőttek fel. Csak egy picivel jobban elkötelezettek voltak, mint amennyire féltek, és így végül rendkívüli dolgokat vittek véghez.” (Max Lucado)
A Bibliában rengetegszer olvassuk azt, hogy „Ne félj!” Miért? Mert minden alkalommal, amikor megteszel valamit, amit félsz megtenni, a félelem veszít erejéből, te pedig egy kicsit erősebb leszel, és egy kicsivel jobban Istenre támaszkodsz. Ezt Isten tervezte így!
Egy újabb titok, amit ma megtudhattunk: Jabéc bátran rátámaszkodott Isten erejére – megtette mindazt, ami tőle telt, majd bízott abban, hogy Isten elvégzi azt, amire csak ő képes. És az Úr beteljesítette.
Nélküle nem megy, de Vele minden lehetséges.
Isten jelenléte nemcsak vigasztalás a nehéz időkben, hanem erőforrás és iránytű is az ismeretlen utakhoz. Bátran kérd most imádságban:
„Uram, maradj velem! Segíts bátran, beléd vetett hittel elindulnom!”
Holnap tovább megyünk: vajon mit jelent az, hogy „tarts távol a gonosztól”?
Szeretettel várunk a 4. napon is!
A UCB Hungary Alapítvány csapata
