Amitől ÉLET az élet – avagy nem jó egyedül
Néha egy szívroham vagy más krízis ébreszt rá minket arra, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.
Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket, és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” (...) Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. (…) Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?”
Idézd fel életed legszebb pillanatait: a legboldogabb perceket, a legnagyobb győzelmeidet, amikor a legkétségbeejtőbb akadályokat sikerült leküzdened. Hányat éltél át egyedül? Nagyon keveset, igaz?
Az élet sokkal gazdagabb, ha vannak barátaink, akikkel megoszthatjuk örömeinket és gondjainkat.
Isten szándéka nem az volt, hogy „magányos farkasok” legyünk.
Egyedül járni zsákutca. A magány öl. A társaság ellenben életelixír.
Nem véletlen, hogy az emberek naponta órákat töltenek közösségi oldalakon – például a Facebookon vagy a TikTokon – sok esetben azért, mert magányosak.
Sőt, képesek képernyő előtt ülve figyelni influencerek hétköznapi cselekvéseit – ahogyan valaki főz, eszik vagy fát vág. Meghökkentő ötlettel állt elő például a Twitch videós oldal egyik népszerű alkotója, Ludwig Ahren: élőben kezdte el közvetíteni az életét, mert azt vette észre, hogy ez másokat érdekel, és még fizetni is hajlandók érte! Nem mutatott különleges pillanatokat, az adás abszolút hétköznapi volt, a közönség mégsem tudott betelni vele. A felvétel az oldal legnépszerűbb videói közé emelkedett. ¹
Különös, mi mindenre vesz rá minket a kapcsolatok iránti vágy, amely mindannyiunkban ott él. Mégis mi vagyunk a valaha volt legmagányosabb nemzedék. Egy bibliamagyarázó ezt írja: „A felszínesség korunk átka. Sekélyes kapcsolatok, felszínes beszélgetések és elsietett imádságok világában élünk.”
A virtuális valóság kényelmes ugyan, de hamis közösségélményt teremt, és miatta elszalasztjuk a valódi kapcsolatokat.
Van úgy, hogy a zsúfolt időbeosztásunk a felelős. Hiszen amikor az életünk túlterheltté válik, a kapcsolatainkból kezdünk először elvenni. Leköt minket a munka, a mindennapok terhei.
Előfordulhat az is, hogy tudatában sem vagyunk, de falakat építünk magunk köré.
Talán te is magányos vagy, mégis távol tartod magadtól az embereket. Anélkül, hogy egy szót is szólnál, magatartásod ezt mondja: „Tartsd magad távol, a birtokháborítás büntetendő!”
Miért állítunk fel ilyen határokat? Félelemből. Félünk attól, hogy mások megismernek, irányítani próbálnak és ártanak nekünk. A sebeink és a múltbéli fájó tapasztalatok alapján ez a félelmünk bizonyos értelemben jogos. A szeretet mindig kockázattal jár és sebezhetővé tesz. Mégis megéri! Ki tudja, mennyi jótól fosztod meg magadat azzal, hogy az elszigeteltséget választod a kapcsolatépítés helyett? Isten arra tervezett minket, hogy részt vegyünk egymás életében, a győzelmekben és a vereségekben is. A kapcsolatok gazdagítják az életünket.
Tudósok vizsgálták, hogy mi különbözteti meg a boldog embereket a kevésbé boldogoktól. Nem az, hogy mennyi pénzük volt; nem az egészség, biztonság, jó megjelenés, nem az IQ vagy a sikeres karrier. Ami következetesen kiemelte a boldog embereket a kevésbé boldogok közül: a mély, örömteli, jelentőségteljes kapcsolatok.
Kapcsolódj! Arra lettél teremtve, hogy kapcsolatokban élj, és betöltsd azt az igét, amelyben Jézus az élet értelmét így foglalta össze: „Szeresd az Urat… teljes szívedből… szeresd felebarátodat, mint magadat!” (ld. Máté 22:37–39).
E nélkül az élet nem élet, csupán létezés.
Reméljük, már az első üzenetünkből inspirációt nyertél. Várunk holnap a második nap üzenetével!
Szeretettel:
a UCB Hungary Alapítvány csapata
