Öröm fakad lényünk legmélyéből, amikor kibékülünk önmagunkkal
Van egy összetevő, amit sokan kihagynak a boldogság receptjéből, pedig nélküle minden keserűbb lesz. Ha viszont hozzáadod ezt az összetevőt, az életed könnyedebbé és ízesebbé válik – még a nehéz napokon is. Ez a hozzávaló pedig nem más, mint önelfogadás, vagyis az Istentől kapott lényünk megismerése és az egészséges önszeretet.
Ádám hamarabb volt kapcsolatban Istennel, mint Évával. Miért fontos ez? Mert – ahogy az első emberre, úgy rád is igaz – Istenen kívül senki sem ismer igazán, és csak ő tudja, milyen értékes vagy! Amíg ezzel nem vagy tisztában, nem fogod tudni, hogy valóban szeretsz-e valakit, vagy csak szükséged van rá. Az utóbbi esetben folyton keresni fogsz valakit, aki szeret téged, hogy általa jobban érezhesd magad. A gond csak az, hogy ha találsz egy ilyen embert, akkor ráakaszkodsz, mint valami kúszónövény. Mindenben egyetértesz a véleményével, feladva a saját véleményedet. Megpróbálod betölteni minden szükségét, igyekszel nélkülözhetetlenné válni számára. Fenyegetve érzed magad, ha a másik bármit is képes nélküled megtenni. Ha az illető valaki más társaságát élvezi, pánikba esel, és ezt kérded: „Nekem csak rád van szükségem, hogy lehet, hogy te nem ugyanígy érzel irántam?” Ilyen terhet egyetlen emberi kapcsolat sem képes elviselni.
Ádám megtanulta, hogyan viszonyuljon Évához – de csak miután már megtanulta, hogyan legyen kapcsolatban Istennel. Isten jelenlétében szabad vagy mások követeléseitől, és ilyenkor látod valódi önmagadat a tükörben. Itt készülsz fel arra, hogy ajándékká válj. Az Úrral való közösségben valami megváltozik: most már tudod, hogy milyen értékes ajándék vagy, és csak annak adod oda (magad), aki ugyanolyan értéket tulajdonít neked. Isten mindig is a legjobbat akarta neked, csak arra várt, hogy egyetérts vele. A lényeg, hogy „miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Korinthus 3:18). Isten Lelke dolgozik bennünk, hogy egyre jobban hasonlítsunk rá, és tükrözzük az ő dicsőségét.
Ha szeretnéd, hogy egészséges önértékelésed legyen, rendszeresen ismételd el a következő megvallásokat:
- Tudom, hogy Isten teremtett, és szeret engem (ld. Jeremiás 31:3).
- Vannak gyarlóságaim és szeretnék változni. Hiszem, hogy teremtő Atyám mindennap dolgozik az életemben; és míg ő munkálkodik, én elfogadom magamat, és örülök annak, aki vagyok.
- Szeretném, ha az emberek kedvelnének, de az önértékelésem nem tőlük függ. Jézus már megmutatta, milyen értékes vagyok, amikor meghalt értem. Isten elfogad engem Jézus vére által (ld. Efezus 2:8–9).
- Nem számít, hányszor vallok kudarcot, nem fogom feladni a harcot, mert az Úr velem van. Ő megígérte, hogy megtart és megerősít, amíg csak élek (ld. Zsidók 13:5).
- Istennek terve van az életemmel, és én be fogom azt teljesíteni; vannak tőle kapott ajándékaim, és kész vagyok azokat az ő dicsőségére használni.
- Magamban semmi vagyok, de Krisztusban minden, ami csak lennem kell.
- Képes vagyok mindenre, amire Isten elhív, az ő bennem munkálkodó ereje által (ld. Filippi 4:13).
A fenti megvallásokat ismételd el naponta, egészen addig, amíg már őszintén és szívből ki tudod mondani őket! Hiszen a hitből fakadó megvallás erőteljes munkát végez a szívedben és az életedben!
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által. (Róma 10:17 RÚF)
Készítettünk egy videót is, amelyben nemcsak olvashatod, hanem meg is hallgathatod ezeket a gondolatokat! Legyenek épülésedre a hallottak:
A holnapi egy egészen különleges nap lesz. Hogy miért? Tarts velünk, és felfedezhetsz egy újabb összetevőt az örömteli élethez!
Szeretettel:
a UCB Hungary Alapítvány csapata
