
Isten soha és sehol nem mondja azt, hogy boldogulj egyedül. Azt azonban már réges-rég megmondta, hogy „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Mózes 2:18). Az örömteli élethez bizony elengedhetetlen az, hogy kapcsolódjunk…
…Istenhez
Nemrég olvastam egy férfiról, akin nyitott szívműtétet hajtottak végre. Így emlékszik vissza: „A műtét előtti napon egy kedves ápolónő jött a szobámba. Megfogta a kezemet, és ezt mondta: »A holnapi műtét során a vérkeringését lekapcsolják a szívéről, és gépek fogják életben tartani. Az operáció után az őrzőben fog felébredni, de még körülbelül hat órán át nem tud majd mozogni. Nem fog tudni beszélni, és nem fogja tudni kinyitni a szemét, de teljesen tudatánál lesz. Hallani fog mindent, ami a környezetében történik. Ez félelmetes lehet, ezért azokban az órákban végig ott leszek ön mellett, fogom majd a kezét, ahogyan most is. Önnel leszek, amíg teljesen felépül. Ha aggódik vagy fél, csak gondoljon arra: érzi a kezem érintését, ebből tudni fogja, hogy nincs egyedül, nem hagyom magára.«
Pontosan úgy történt, ahogy a hölgy mondta. Felébredtem, és bár semmit sem tudtam csinálni, de éreztem a keze érintését, és ez nagyon sokat jelentett!”
Micsoda kép! Jézus kedvenc kifejezése a Szentlélekre a „paraklétosz”, ami azt jelenti: „aki melletted áll, hogy segítsen”. Vésd elmédbe ma ezeket a szavakat, amíg annyira részeddé válnak, hogy bármin mégy is keresztül, mindig teljes bizonyossággal tudni fogod, hogy a Szentlélek veled van, körülvesz, megtart és megerősít. Te Isten gyermeke vagy, és ez az Ő ígérete számodra!
…és egymáshoz
Ha egyetlen láncszem eltörik, az egész lánc elszakad. Ha egyetlen játékos kiesik, a csapat elveszíti a meccset. Ha csak egy apró csavar kiesik a karburátorból, az autó leáll. Mit akarok ezzel mondani? Egyszerűen szükségünk van egymásra! John Donne írta: „senki sem sziget” – ne is viselkedjünk hát úgy!
Ahhoz, hogy az élet működjön, meg kell tanulnunk másokra támaszkodni, ugyanakkor tudnunk kell, hogyan támogassuk mi őket; nagylelkűnek lenni az adakozásban, de elég alázatosnak ahhoz, hogy elfogadni is tudjunk; őszintének lenni a bűnvallásban, és mindig készen állni a megbocsátásra.
A szeretet és az elfogadás nem választható lehetőség. A tolerancia, a megértés vagy a türelem sem az. Tudod, ezek azok a dolgok, amelyekre neked is szükséged van másoktól.
Az Ige azt mondja: „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők… a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet” (Róma 12:10–13).
Azt kérded, miért kellene ezt tenned? Azért, mert mindannyian értékesek vagyunk – akkor is, ha nem úgy viselkedünk, és akkor is, ha úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a törődést. Sőt, mivel egyikünk sem tökéletes, független, önellátó, szuperképességekkel rendelkező vagy mindenre képes csodalény, ne is viselkedjünk úgy, mintha azok lennénk! Az élet elég magányos tud lenni e nélkül a tettetés nélkül is.
Nos, melyik összetevőt szükséges még beszerezned az örömteli élet titkos receptjéhez? A derűs hozzáállást? Az önmagaddal kötött békességet? A mindennapokban való tudatos jelenlétet? Netán szeretetteljes kapcsolatokat? Bármi is hiányzik még, ne csüggedj, kérd el őket szerető mennyei Apukádtól, „mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:8). Végül pedig őrizd meg ezeket a kincseket, mert felbecsülhetetlen értékűek!
Köszönjük, hogy velünk töltötted ezt a pár napot! Bízunk benne, hogy a napi gondolatok segítségedre voltak, és boldogságra leltél! 😊
Megkérhetünk valamire?
Szánj rá most két percet, és írd meg nekünk, hogy mit jelentett számodra az elmúlt négy nap! Melyik üzenet volt rád a legnagyobb hatással, és miért?
Isten áldását kívánjuk életedre és kapcsolataidra!
Szeretettel:
a UCB Hungary Alapítvány csapata
