Vannak az életünkben olyan időszakok, amikor Isten távolinak tűnik. Imádkozunk, mégis elhagyottnak érezzük magunkat, kitéve a körülmények kényének-kedvének – mint az a hajó, amit ide-oda lökdösnek a feldühödött hullámok. Félünk és reménytelenek vagyunk.

Pál apostol sem különbözött tőlünk. Vágyott a lehetőségre, hogy Rómában prédikáljon, és éppen úton volt oda, amikor vihar csapott le a hajójukra, mindenkit kétségbeesésbe döntve. Pál nem csupán a hajó, a legénység és a rakomány vesztét látta előre, de tudta, hogy az ő élete is veszélyben lesz (ld. ApCsel 27:10). Figyelmeztetésére azonban nem hallgatott sem a kapitány, sem a kormányos, sem a foglyokra felügyelő százados. Következésképp, Pál és 275 utastársa életveszélybe kerültek, és semmit sem tehettek ellene! Életükért rettegve utastársai kijelentették: „elveszett megmenekülésünk minden reménye” (ApCsel 27:20).

Miután tizennégy napig hányódtak a tengeren úgy, hogy sem a napot, sem a csillagokat nem látták, hogy azok alapján tájékozódhattak volna, és amikor a vihar a legerősebben tombolt, Isten elküldte angyalát Pálhoz, aki „azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón” (ApCsel 27:24). A hajójuk végül zátonyra futott egy sziget közelében, és ők ott voltak elgyötörten és éhesen. Minden körülmény arra mutatott, hogy tragédia fog bekövetkezni, és Pál álma, hogy Rómában fog prédikálni, odavész.

Ám, amikor másnap reggel kisütött a nap Málta szigetén, világossá vált, hogy Isten a viharon át pontosan oda vezette őket, ahová tervezte. Pál végül eljutott Rómába, hogy a császár előtt hirdesse Isten Igéjét.

Ne csüggedj, Isten téged is átvezet a viharon, pontosan oda, ahol lenned kell, és veled van akkor is, amikor ennek most még nem látod bizonyítékát.

Ő ott halad melletted. Veled dolgozik. Előtted jár, hogy a körülményeket a javadra rendezze el.

Igéjében azt ígéri:

„»Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.« Ezért bizakodva mondjuk: »Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?«” (Zsidók 13:5–6).

Néha azonban megtörténik, hogy Isten tervében a dolgok előbb rosszabbá válnak, mielőtt jóra fordulnak. Ilyenkor kell igazán Istenbe kapaszkodnod és még jobban rá támaszkodnod.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:35–36)

Imádság:

Atyám, úgy érzem, egy hajszálnyira vagyok az összeroppanástól – de most úgy döntök, hogy bízom benned. Elhiszem, hogy még mindig velem vagy, és elhozod az áttörést az életemben. Segíts nekem, Uram, most, gyengeségem idején, hogy erőd és dicsőséged átvegye az uralmat, és ragyogjon rajtam keresztül. Ámen!

Jézus veled van, és megtart a legnagyobb viharok idején is. Bátorodj fel!

Várunk szeretettel holnap is:

a UCB Hungary Alapítvány csapata