Krízishelyzetben könnyen elveszítjük a perspektívát. Ez történt Jézus tanítványaival az emmausi úton. Jézus halála miatt csüggedten, újra és újra végigmentek magukban a történteken. Tűnődésük és kétségeik közepette feltűnt Jézus és csatlakozott hozzájuk az útjukon. De ők nem tudták felismerni, hogy Ő az (ld. Lukács 24:15–16). Ha levesszük tekintetünket Jézusról, akkor kétségbeesünk dolgok miatt.

Dr. Michael Youssef azt mondja: „Ha nagy krízisekkel kell szembenéznem… hajlamos vagyok arra, hogy olyan valakivé legyek, akinek a látása elhomályosul… az érzékelésem bezárul… a gondolkodásom egyoldalú… és gyakran még azt az embert is kirekesztem, aki segíteni tudna… éppen úgy, mint az a két tanítvány… látásuk éppen afelé a személy felé homályosult el, aki velük sétált és velük beszélgetett. Akinek a halálát gyászolták, élt… de ők nem vették észre, mert nem a helyes dologra összpontosítottak.”

Viszont minden megváltozott abban a pillanatban, amikor felismerték. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lukács 24:33–35)

Figyeld meg ezeket a szavakat: „még abban az órában”! A félelemből rögtön bátorság, a fájdalomból öröm és a kétségbeesésből reménység lett. Nem számít, hogy milyen rossz dolgok történnek, amikor tekinteted Jézusra szegezed, ő reménnyel tölti el a szíved.

Ezért írja Pál: „és kérem, hogy… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket” (Efezus 1:17–18).

Egy kisfiú az óceánon hajózott az apjával, aki a hajó kapitánya volt, amikor szörnyű viharba kerültek. A hullámok közt ide-oda hánykolódtak, és mindenkin erőt vett a rettegés. A kisfiú azonban nyugodtan ült, tekintetét egy pontra függesztette. Amikor valaki megkérdezte tőle, miért nem fél, így válaszolt: „Arra a kis ablakra nézek. Azon át látom a parancsnoki hidat, és a hídon az apámat. Ő ennek a hajónak a kapitánya. Már sok viharon átvitte, és tudom, hogy ezen is át fogja vinni.”

Az igazság az, hogy bármivel képes vagy szembenézni, ha tudod, hogy Isten megígérte:

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10).

Tehát ahelyett, hogy a legrosszabbtól tartanál, hidd el, hogy Isten a legjobbat akarja!

Úgy tudod ezt megtenni, ha magadra vonatkoztatod ígéreteit:

• „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz, Izráel szüze!” (Jeremiás 31:3–4)
• „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).

Bátran állj rá Isten Igéjére, és hidd el, hogy át fog segíteni a körülményeiden, és erősebbé fog tenni!

Imádság:

Köszönöm, Jézus, hogy elküldted a Szentlelket, hogy vezessen utamon! Kérlek, töltsd be most a szívemet, és segíts, hogy úgy lássam a helyzetem, ahogy te látod. Adj nekem mennyei perspektívát! Köszönöm, hogy hűséges vagy hozzám, és reménységgel nézhetek a jövő felé! Ámen!

Isten ismeri a szívedet és a benned lévő kétségeket! Ha úgy érzed, szükséged lenne imatámogatásra a nehézségeidet illetően, akkor írd meg kérésedet, mi pedig több mint 300 imapartnerünkkel együtt fohászkodunk megoldásért a mennyei Atyához.

Békességben lenni a körülményeink ellenére is? IGEN!

Várunk a 3. napon is!

Szeretettel:

a UCB Hungary Alapítvány csapata