Amikor nehézségeink támadnak az életben vagy a kapcsolatainkban – márpedig ez időnként elkerülhetetlenül bekövetkezik –, akkor könnyen elindulhat bennünk a kétségbeesés dominóhatása. Először csalódás ér minket egy esemény vagy egy kapcsolati probléma miatt. Aztán ha a próba hosszabb ideig tart, egyre letörtebbek leszünk, és már nem is reméljük, hogy a dolgok valaha is megváltoznak. Végül, amikor úgy érezzük, hogy mozdíthatatlan az a nehézség, aminek nekifeszültünk, ledönt minket az utolsó dominó, a kétségbeesés. Tehetetlennek és reménytelennek érezzük magunkat, nem látjuk tisztán az utat, nem is tudjuk, hogyan láthatnánk.

Az ilyen és ehhez hasonló élethelyzetek meghatározó érzelme az aggodalom. Az aggodalmaskodni szó az eredeti görög szövegben azt jelenti: „szétszakítani az elmét”, vagy „nem látni a teljes képet, csak az egészből kiszakított részre figyelni”. Az aggodalom az, amikor ahelyett, hogy Isten ígéretein gondolkodnánk, inkább a problémán tépelődünk. Az aggodalom olyan, mint egy hintaszék: mozgásban tart, de nem visz sehová. Ahelyett, hogy enyhítené a holnapi gondokat, elrabolja az erőt a mától is – ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak!

Az aggodalom olyan, mintha megvonnánk a bizalmat Istentől. Lehet, hogy nem szándékosan teszed, de minden alkalommal, amikor megadod magad az aggodalomnak, lényegében ezt mondod: „Nem hiszem, hogy Isten képes vagy hajlandó ezt megtenni értem. Nem vagyok biztos benne, hogy számíthatok rá ebben az ügyben, ezért tovább cipelem ezt a terhet, és egyedül oldom meg a gondjaimat.” Vagy megbízol Istenben feltétel nélkül, vagy csupán részmunkaidős segítőnek tekinted, akit akkor hívsz, ha egyedül nem boldogulsz.

Hogyan állíthatjuk le a kétségbeejtő aggódást?

A Biblia válasza két részből áll: Isten részéből és a mi részünkből.

A mi részünk az imádság és a hála: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Filippi 4:6). Ahhoz, hogy kevesebbet aggódjunk, többet kell imádkoznunk, és nem szabad elfeledkeznünk a hálánk kifejezéséről! Bátran mehetsz Istenhez a következő kéréseddel, ha időt szántál arra, hogy megköszönd, amit legutóbb kaptál.

Isten része pedig az, hogy ha a fent leírtak szerint cselekszel, akkor az ő békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívedet és gondolataidat Krisztus Jézusban (ld. Filippi 4:7). Gondolj bele, milyen lehet megtapasztalni Isten békességét! Képzeld el, milyen lehet, ha olyan lelki nyugalmad van, mint Istennek! Gondolod, hogy ő szokott aggódni? Vagy tördeli a kezeit, esetleg savlekötőt hozat az angyalokkal? A te problémád nem nagyobb kihívás Isten számára, mint egy vékony gallyacska egy elefántnak.

Az ő békessége teljes lelki nyugalom, hiszen ő mindenható hatalommal bír – és ezt a békét kínálja neked is. Ha te megteszed a magad részét, vagyis imádkozol és hálát adsz, akkor teljes lelki nyugalmad lehet.

Imádság:

Atyám, köszönöm, hogy nem egy rettegő, aggódó Isten vagy. Tenyereden tartod a világot, mégis teljes öröm és béke van tenálad! Rád tekintek most, mikor aggódás nehezíti szívemet, hálát adok hatalmadért, és kérem a te minden értelmet meghaladó, természetfeletti békességedet! Jézus nevében kértem. Ámen!

Van kiút a mélyből! Ha szükséged van arra, hogy megszabadulj minden kétségedből, akkor iratkozz fel A mélységből a magasságba – A szorongás völgyéből a békesség hegyére című olvasótervünkre, amelyben még több Istentől kapott nyugalomra lelhetsz!

Ne feledd: holnap érkezik a 4. üzenet! Áldott napot!

Szeretettel:

a UCB Hungary Alapítvány csapata