Oszd meg velünk bizonyságtételedet, véleményedet vagy észrevételeidet tartalmainkkal és szolgálatunkkal kapcsolatban itt:
Ma nagyon biztattak a febr. 1-ére írottak. Rendkívül nagy horderejű döntés előtt állunk családommal – amit most teszünk hátralevő életünkre nézve is ki fog hatni messze a jövőben. Ilyen fontos döntések, lépések előtt mindig lázban égek. Mar a kétely, hogy helyes lesz-e. Ott a félelem, hogy mit szólnak majd mások, különösen akkor, ha esetleg az egész hibásnak bizonyul. Aztán meg ott a bizonytalanság is – vajon egészen jól hallottam Isten szavát? Megfelelő irányban tartunk? Sikerül? Bizonytalanságomban elolvastam azt a Bibliai részt is, melyből a fejléc igéje is idézve volt. „Erősen vigasztalt, tanácsolt az Úr az Ő beszéde által. Az elmélkedés (Mai Ige) soraiból egyik – másik mondatban megéreztem a pásztori lelkületet. „Isten akaratát, Istennek tetsző módon kell véghezvinni, tehát várj az Ő útmutatására, ne előzd le Istent” – Ó, izgatottságomban nagy is hajlok erre, Uram! „Győződj meg róla, hogy megfelelő az időzítés!” – micsoda higgadtságra int, mikor lázasan próbálnám megoldani a gondjaimat. És hányszor kellet tapasztalnom, hogy zárt ajtókba ütköztem, mikor magam okoskodtam. Vagy bejutottam ahová akartam erővel, de miután beléptem rám csapódott az ajtó és én nem találtam a kimenekedés útját, mert bezárult az ajtót.<br /> „Íme nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be…” Ha kinyitsz egy ajtót, neked kell gondoskodnod arról, hogy nyitva is maradjon, de ha Isten nyitja meg, akkor senki sem zárhatja be. Végtelenül nehéz okosnak lenni ebben a mostani rendkívül ingatag világban. A tegnapi bölcsnek tűnő döntések ma fatális tévedésnek bizonyulnak. Rendkívül fontos lenne nagy horderejű döntéseknél a próféta-lélek. És ha ez nincs, mit tehetünk?<br /> Alázattal térdre borulunk, Jézusunk tanácsát kérve, majd kinyitjuk a Bibliánkat tanácsot várva, és elolvassuk a napi buzdító üzeneteinket és várjuk, hogy ima térdeinken az olvasottakból egy sor, egy mondat mintegy lángírás a falon kijelentésé válik. Istené legyen ezért a dicsőség.
Nagyon szeretem benne a pontokba szedett utasításokat. Ezek tettekre ösztönöznek, nem csupán egy pár perces elgondolkodásra és bólogatásra, hogy: „igen – igen, milyen igaz”. Aztán marad minden a régiben. Sokszor volt, hogy este újraolvastam, vajon a leírtak, hogy hatottak a mára. Isten szava mindig megállapítottam: „nem tér vissza üresen”. Ha nem is tudtam a szellemében cselekedni, tanulságnak jó volt az elkövetkező időkre. Így ha más nem is történt legalább szembesültem emberi gonoszságommal, restszívűségre való hajlammal. Kijózanító! 1990 óta vagyok Jézus követője, de meg kell állapítanom, hogy szükségem volt már az ébresztőre. Olyan könnyen ellaposodik az ember élete. Jelenleg ezt a felrázást érzem most az életemben, és ehhez hozzásegített a kiadványuk is többek között.
Az elején fel sem tűnt a benne levő sok érték, aztán kíváncsiságból beleolvastam. Azóta minden nap kezembe veszem. A régebbi napokra is visszakeresve, ha aznap nem „talált” el. A bevezető Ige dönti el olyankor, vagy a dátum melletti kulcsmondat, hogy nekem való-e. Így bizony mindennapra megkapom belőle a magamét. Hol biztatást, hogy vigaszt, hol útmutatást.
62 éves vagyok, 5 éve nyugdíjas. Én egész életemben szerettem templomba járni, imádkozni. Azonban az életben rengeteg pofont kaptam, így elbizonytalanodtam, hogy mivel érdemeltem ezt ki, hogy az adott szeretetem helyett csak gyűlöletet, irigységet, gorombaságot kaptam. Egyik lányom hitoktató, ő általa jutott hozzám a MAI IGE. Nem véletlen, hogy csupa nagybetűvel írtam. Teljes pozitív változást hozott az életemben. Meg tanultam nem félni a rossztól, felülkerekedni sok mindenen. Úgy érzem eddigi életem teljesen üres volt, imáim tartalmatlanok. Sok évet elvegetáltam. A Mai Ige olyan embereknek is ad magyarázatot, akik már teljesen céltalanul, elkeseredve éltek. Számomra ez egy kincs, visszaadta az önbizalmamat. Eleinte olvasás közben szerettem volna aláhúzni azokat a mondatokat, ami a nekem a legjobban megtetszett, de aztán rájöttem, hogy mind-mind rám vonatkozik. Így az egész füzet egy NAGY ÉRTÉK. Szánom azokat az embereket, akik nem olvassák. Amit lehet, megteszek, hogy egyre többen ismerhessék meg és gyűjtsenek erőt belőle és másképp éljenek. A buzdító üzenetekből tanultam meg, hogy olvassam a Bibliát, amit sok-sok ember ne is ismer, vagy félreteszi a polcra dísznek (sajnos én is ezt tettem). Bárcsak fiatalabb koromban jutott volna hozzám a buzdító üzenetek minden napra. Hálás köszönettel:
Én azzal kezdem a napot, hogy elolvasom az aznapra szóló Igét és annak magyarázatát, igaz néha kétszer is elolvasom, mert nem úgy fogom fel, ahogy magyarázza, de nem csodálkozom rajta, hiszen már 84 éves vagyok. Arra kérem az Úr Jézust, hogy még adjon egy kis időt a bibliaolvasásra. Most február 3-án olyan csodálatos volt az ige sorozat, az egyik a férjem sírkövének a felirata (5Mózes 33:27) a másik pedig a temetési ige volt (Náhum 1:7). Hát nem csodálatos? Kicsit sírtam, de elgondolkodtam, hogy közel van az Úr a megtört szívűekhez (34. zsolt. 19.)
Tegnap nagyon haragudtam valakire. Ma reggel is ezzel az érzéssel ébredtem. Gondoltam "visszaadom" megbántómnak ezt az érzést, mert úgy gondoltam ezt érdemli! És miután elolvastam a Mai Igét elgondolkoztam és letettem bosszúálló tervemről. Csupán ennyi történt, de legalább nem vagyok egész nap dühös!
Bibliaolvasó ember vagyok, de ezt a honlapot nem szoktam rendszeresen látogatni. Éppen elég bonyolult lelki problémákkal küzdök, és igen nagymértékben érzem úgy, hogy nagyrészt nem saját hibámból kerültem jelenlegi helyzetembe. Most idelátogattam a honlapra, és ezt az Igét láttam: „Ügyeljetek arra… hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon…” (Zsidók 12:15) Telitalálat! Isten megint eltalálta, mi az, ami foglalkoztat. Ügyeljek arra, hogy problémáimért ne hibáztassak másokat, hanem mindent vigyek őszintén Isten elé. Isten szól, és örülök neki, hogy meg is lehet hallani!
Áldás, békesség! (Erős vár a mi Istenünk, Dicsértessek a Jézus Krisztus, és minden felekezetnek a saját köszöntése szerint) Nem voltam mindig hívő ember, 35 éves koromig meggyőződéses ateista voltam. Váratlanul meghalt apán, a rákműtétem hetében, egy befejezetlen, hitbeli dolgokat érintő vitánk után. Újra fel kellett tennem az élet nagy kérdéseit. 14 évig voltam kereső. Magányos keresőnek lenni, szigorlatra készülés - módjára tanulmányozni a Bibliát nem volt könnyű. Jó lett volna, ha már akkor is tudtam volna a kiadványukról. Isten elvezérelt a református cursillora, és ott tudtam elfogadni Jézus szabadítását. 50 évesen, rá egy évvel konfirmáltam, a cursillo óta rendszeres gyülekezetbe járó vagyok, és rendszeresen szolgálok, ahol lehetőséget kapok rá. A Mai Ige két számát kaptam meg korábban kölcsön, és nagyon jónak tartottam, de saját példányom ez év januártól van. Mostantól van lehetőségem, hogy mindig "naprakészen" olvashassam. Nem tudom, hogy lehet, csak azt tudom elképzelni, hogy ez Isten személyes ajándéka nekem, de a mostani témaválasztások, a leírt gondolatok bátorítások, útmutatások minden napra, főleg a nehéz, megterhelt napjaimra útmutatást, vigasztalást, gyógyírt, tanácsot adnak. Ha nem hinném, hogy Istentől jön az üzenet önökön keresztül, nem tudnám elképzelni, hogy lehet így időzíteni. Még az életvezetési gondjaimra is akkor kaptam üzeneteket, amikor a leginkább szükségem volt rá. Nagyon köszönöm minden munkatársuknak azt, hogy eljuttatták, kinyomtatták, megírták, szeretettel gondozták kis füzetüket! Köszönöm azoknak, akik révén hallottam a kiadványról, és akik finanszírozták az én példányaimat! Köszönöm Istennek, hogy lehetőségem van megkapni, és ígérem, hogy tizedem egy részével segítem a kiadvány megjelenését. Ha valami egyéb segítségükre is lehetek, kérem, írják meg. Isten áldja meg életüket, további munkájukat, olvasóikat! Tisztelettel: