Szörnyű, amikor megsebez egy keresztyén testvéred, de ne feledd: a gyülekezet tele van tökéletlen emberekkel, akik rengeteg hibát követnek el. Ahogy C. S. Lewis fogalmazott: „Isten sokféleképpen formál bennünket… de leginkább egymás által.” Mielőtt tehát feladnád és elhagynád a gyülekezeted, vedd fontolóra a következőket:
1) Ismerd el, hogy mekkora fájdalmat okoztak neked, és kezdj megbirkózni vele. Ha elmenekülsz, az nem segít. Közeledj alázattal ahhoz, aki megbántott, a megbékélésre törekedve. Beszélj neki a fájdalmadról, mégpedig az elengedés és a továbblépés céljával.
2) Kérdezd meg magadtól, hogy neked vajon mennyi részed volt a történtekben. Ha semennyi, mert mondjuk egy vezetődről van szó, akiben megbíztál, de elbukott erkölcsileg vagy a törvény előtt, azt vizsgáld meg, hogy nem támasztottál-e idealista elvárásokat vele szemben. Lehet, hogy tökéletesnek hitted? Most, hogy rájöttél, nem az, meg tudsz-e bocsátani neki?
3) Kérdezd meg Istent, hogy mit tegyél ezek után, majd várd is meg a válaszát! Egyedül ő tudja, hogy ki miért tette, amit tett.
4) Dönts Isten követése mellett akkor is, ha összetört a szíved. Egyedül ő ismeri az indítékokat és a szándékokat, és ő igazságos. Sokszor azonban előbb hűségesnek kell lennünk, és csak azután tapasztalhatjuk meg áldásait.
5) Ha még mindig úgy érzed, hogy el kell menned a gyülekezetedből, ígérd meg magadnak és Istennek, hogy szépen távozol! Ne mondj senkire semmi rosszat! Ne távozz dühösen, és ismerd el a jó dolgokat, még ha kevés is van belőlük. Ami pedig a legfontosabb: ne add fel! Isten jó, az ő egyháza jó, az emberek azonban gyarlók. Keress egy másik közösséget, és kötelezd el magad mellette nyitott szívvel!
