Sherry Surratt író megjegyzi, hogy amikor Jézus az egyháza felépítését ígérte, „nem holmi téglákról vagy gerendákról beszélt, amelyekből egy… épület összeáll, hanem arról, hogy ő… hétköznapi, húsvér emberekből építi fel az egyházát, akik tökéletlenek…, megtörtek, és [akik] a zűrös életükkel együtt lépnek be minden alkalommal a templom ajtaján. Ezért halt meg Krisztus…; emberekért és a gyülekezetért, vagyis egy emberek alkotta és emberek vezette csoportért, akik között egyetlen tökéletes sincsen. »Hibás bagázs« vagyunk, és remélhetőleg felismerjük, hogy egyedül Jézus hozhat helyre minket…
Bármennyi ideje legyünk is a gyülekezetben, sosem leszünk tökéletesek…, de mindennap fejlődnünk kell. Felkelés után minden reggel szemben találjuk magunkat az emberi mivoltunkkal…, és amikor egymásnak ütközünk, sebeket szerzünk. Természetes hajlamunk ódzkodni attól, ami fájdalmat okoz… Ezért, amikor rólunk szóló pletykák jutnak a fülünkbe, vagy gyűlöletet és képmutatást tapasztalunk akár a testvérek körében, akár a lelkészeink részéről, természetes, ha megfordul a fejünkben, hogy odébbálljunk. Ám ha ezt tesszük, azzal elszakítjuk magunkat valamitől, amit Isten a javunkra szeretne használni…
A Biblia sehol sem mondja, hogy nem fognak megsebezni bennünket… Azt viszont tanítja, hogy… a megbántódás és az önsajnálat nem segít (ld. Máté 5:24). Igéje óva int bennünket a megkeseredéstől (ld. Zsidók 12:15). Ez távolról sem jelenti azt, hogy tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna. Azt jelenti ellenben, hogy legyünk őszinték… ismerjük el, ha összetörték a lelkünket, de hagyjuk Isten kezében a bosszúállást.”
