Ugrás a tartalomra

Válaszd az életet!

Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, körülöttünk megváltozik a világ. Olyan értékek, amelyekben korábban természetes közös meggyőződést láttunk, viták kereszttüzébe kerülnek. Olyan kérdések is közéleti megosztottság forrásává válnak, amelyekben keresztény emberként fontos, hogy világosan lássunk és hitelesen képviseljük a meggyőződésünket.

Mai Forrás Magazin

Válaszd az életet!

Vannak, akikben félelem ébred: vajon milyen világ vár a gyerekeinkre és unokáinkra? Hogyan őrizhetjük meg azokat az értékeket, melyekben hiszünk? Másokban indulat és harci kedv támad: határozottan fel kell lépnünk azzal szemben, amit helytelennek tartunk! De vajon csak ez a két lehetőség áll előttünk? Hallgassunk „szeretetből”, félelemből, vagy emeljük fel a hangunkat indulatból?

Pál apostol szavai ma is iránytűként szolgálhatnak: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

Ez a három ajándék három fontos kapaszkodót jelenthet a változó időkben.

Erő – hogy ne a félelem irányítson

A félelem könnyen elhiteti velünk, hogy elveszítjük a jövőnket. Gyermekeink és unokáink egyre távolabb kerülnek mindattól, amit igaznak és jónak tartunk.

Isten azonban nem arra hív, hogy a félelmeinkből értelmezzük a jelent és a jövőt, hogy a nehézségeket várjuk, és túlélésre rendezkedjünk be. Arra hív, hogy az ő változhatatlan igazságába, szeretetébe és gondviselésébe kapaszkodjunk. Az az Isten, akitől az életet kaptuk, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Nem változik a világ változásaival, nem veszti el hatalmát a társadalmi folyamatok között, és nem fogy el a bölcsessége akkor sem, amikor mi nem látjuk a következő lépést.

A Biblia egyik legszebb és legbátorítóbb felszólítása az 5.Mózes 30:19-ben hangzik el:

Válaszd azért az életet, hogy élhess te és utódaid is!

Ez nem csupán egy erkölcsi felszólítás, parancs, hanem hitből fakadó döntés. Azt jelenti, hogy a körülményeinktől függetlenül Isten oldalára állunk, és az élet mellett tesszük le a voksunkat. Hiszünk abban az erőben, melyet az Ő jelenléte, igazsága, gondviselése hordoz. Melyet megtapasztaltak elődeink és a hithősök számtalan nemzedéke is. Jézus azt ígérte: „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:20) Ez a valódi biztonság egy folyamatosan változó világban, hogy az az Úr, aki a vihart lecsendesítette, a vak szemét megnyitotta, ötezer embert táplált öt kenyérből egy pillanatra se hagy majd magunkra.

Szeretet – hogy ne veszítsük el a lényeget

A második ajándék a szeretet Lelke. Ez különösen fontos akkor, amikor az emberek személyes életét, családját, múltját, fájdalmait és jövőjét mélyen érintő kérdésekről beszélünk.

Isten életpárti. De az élet szeretete nem állhat meg az elveknél. Az életpárti gondolkodásnak az ember felé forduló szeretetben is meg kell mutatkoznia. Azok felé is, akik másként gondolkodnak, akik nem értenek velünk egyet, és különösen azok felé, akik nehéz, kiszolgáltatott vagy krízishelyzetben vannak. Nem arra kaptunk elhívást, hogy ítéletet mondjunk az emberek felett.

Az elhívásunk, hogy az igazságot szeretetben képviseljük.

Ne csak a véleményünket, a reménységünket is megosszuk. Hogy valóságos reményt és valódi perspektívát kínáljunk a reménytelen helyzetbe sodródott embereknek. Olyan módon képviseljük Krisztust, ami erőteljes és kívánatos azok számára is, akik ma még nem ismerik őt. „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Galata 5:6)

Mert a keresztény szeretet odafordulás, meghallgatás, segítség, irgalom és felelősség. Azt üzeni annak is, aki elrontott döntésekkel, veszteségekkel vagy nehéz élethelyzetekkel küzd: van tovább, van remény, Isten nem mondott le rólad.

Józanság – hogy ne sodródjunk a helyzetekkel

A harmadik ajándék a józanság Lelke. A szeretet nem az igazság elhallgatását jelenti. Nem kell minden kérdésben hallgatnunk csak azért, hogy ne legyen konfliktus. A meggyőződésünket nem kell szégyellnünk, és felvállalhatjuk, ha úgy adódik. Babits Mihály a Jónás könyvében így fogalmazta meg ezt a felelősséget:

mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Van felelősségünk abban, hogy mit mondunk ki, és abban is, hogy mikor hallgatunk. Különösen akkor, amikor az életről, az emberi méltóságról és a következő nemzedékekről van szó. De nem mindegy, hogyan szólalunk meg. A józanság segít különbséget tenni határozottság és indulat, bátorság és harciasság, igazságképviselet és kárhoztatás között. Nem kell mindenkit legyőznünk egy vitában ahhoz, hogy hűségesek maradjunk az értékeinkhez.

Vessünk jó magokat!

Talán az egyik legfontosabb kérdés nem az, hogy mitől félünk leginkább, hanem az, hogy milyen magokat vetünk el magunk körül.

Mert amit a családunkban elvetettünk, a gyermekeink és unokáink életébe beleplántáltunk – a hitet, az igazság szeretetét, az emberséget, a felelősségvállalást, az élet tiszteletét –, az nem válik értéktelenné attól, hogy körülöttünk változik a világ. Nem tudjuk megóvni őket minden nehézségtől, és nem tudjuk garantálni, hogy mindig olyan világban élnek majd, amilyet szeretnénk. De adhatunk nekik olyan alapokat, amelyekre a változó, viharos időkben is építhetnek majd. Megtaníthatjuk őket arra, hogy az igazsághoz ragaszkodjanak, az embereket szeressék, és a reménységüket ne a körülményekbe, hanem Istenbe vessék.

A keresztény ember nem azért választja az életet, mert nem látja a világ nehézségeit. Hanem azért, mert tudja, ki az élet forrása. Nem azért nem fél, mert nincsenek kérdései, vagy nem látja a veszélyt, hanem mert van kibe kapaszkodnia.

Isten ma is arra bátorít, amit egykor népének mondott:

„Válaszd azért az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Mózes 30:19)

Megosztás
100%