A mélységből kiragadva
Homály. Teljes homály. Évtizedeken át. A rehabról kilépve, immár 14 hónap tisztaság után rám szakadt a vakító valóság. Felszállt a köd, és a bűntudat, a szégyen, a félelem elviselhetetlenné vált. Felfogtam annak a valóságát, hogy mit tettem.
Mai Forrás Magazin

38 évvel korábban
Asztmás kisgyerek voltam. Előfordult, hogy rohammentő vitt Mezőtúrról a budapesti kórházba. Többször is voltam szanatóriumi kezelésen, egyszer kilenc hétig. Sűrűn jött látogatni anyukám és apukám, rendre elhalmoztak ajándékokkal. Jól álltunk anyagilag, apámnak jól menő állása volt. Puma cipő, farmerdzseki, minden volt nekem akkoriban. Istenről nem hallottam, és igazból eszembe sem jutott.
Az asztmából kigyógyultam tízéves koromra. A szép családi életünk viszont darabokra hullott. Az egyre több pénzünk nem hozott egyre nagyobb békét. Apám inni és játékgépezni kezdett. Anyukámnak szeretője lett. Nem telt bele sok idő és elváltak.
Én apukámmal költöztem tovább, a szívem mélyén sajnáltam őt. A húgom anyukámmal maradt, de nem sokáig. Anyukám rajtakapta a szeretőjét valakivel, és felakasztotta magát.
13 éves voltam ekkor.
A transzgenerációs átkok elérték a családunkat. A nagypapám és több unokatestvérem saját kezével vetett véget az életének.
Az iskolában próbáltak beszélgetni és foglalkozni velem, de sokkal több segítségre lett volna szükségem mindezek feldolgozásához. Volt akkoriban egy baráti körünk, ahol jól éreztem magam, egy 4-5 fős baráti társaság. Tragikus módon ketten meghaltak közülük is.
Ha visszagondolok, a depresszió érzése jut eszembe erről az időszakról, és hogy a vágyaim mind szertefoszlottak.
Bár a nagymamám igyekezett odafigyelni rám, nem volt igazi korlát az életemben. Nagyon korán elkezdtem mértéktelen lenni mindenben. Húszévesen találkoztam először droggal: egy füves cigit tekertek nekem, de máris mondtam, hogy tekerhetik a következőt. Hamar rájöttem, hogy ez nemcsak szintlépés az alkoholhoz képest, hanem kereseti lehetőség is.
Pénz. Drog. Nők. Hatalom.
Egy elképesztőn mély ördögi bűvkörbe kerültem…
A gyors felemelkedés illúziója
Húszévesen Pécsre költöztem egy lány miatt. Igényes voltam, edzettem, és egy ideig voltak rendes állásaim: többek között eladóként, festőként és pincérként is dolgoztam. Közben jöttek-mentek a barátnők, élettársak. Sokakat megismertem az éjszakai életből, és népszerű voltam – bár ma már inkább úgy mondanám, a társaság bohóca.
Extasy, speed, kokain – 15 éven át intravénás szerhasználóként szinte mindent kipróbáltam.
Fiatalon a gyors érvényesülés és a befolyás világa vonzott. Azt gondoltam, hogy a pénz és az erő majd biztonságot és békét ad. De minél feljebb jutottam, annál mélyebbre süllyedtem.
22 évesen csuktak le először. Akkoriban egy hűséges barátnőm volt, „csomagozott” nekem a börtönbe és megvárt. A szabadulásom utáni évben született meg a fiam. Nem voltunk együtt sokáig, a fiamat az anyukája nevelte fel, és – ma már nagyon sajnálom, de – a függőségben rekedt éveim alatt nem is látogattam.
A kétezres évek elején elértem azt az életformát, amit korábban célként tűztem ki. Széles kapcsolati háló vett körül, és már nem kellett hagyományos munkát végeznem. Sokan voltak körülöttem, mégis egyre inkább azt éreztem: nem engem látnak, hanem azt, amit felhasználhatnak belőlem.
A nagy kockázatoknak és a felelőtlen döntéseknek végül meglett a következménye. Letartóztattak, és 28 hónapot töltöttem börtönben.
Szorul a hurok
2010-ben szabadultam. Ebben az időben jöttek be Magyarországra az olyan dizájnerdrogok, mint a kristály vagy a penta. Olyan intenzív idegmérgek ezek, hogy bár addig tolerálta a szervezetem a drogokat, ezek kipróbálása után többször zártosztályra kerültem. A kezemen tályog alakult ki a sok szúrás miatt, több műtéten is átestem.
Kapcsolatból kapcsolatba kavarodtam. 2013-ban az akkori páromtól egy kislányom született. Mivel aktív szerhasználók és hepatitis C-sek voltunk, idővel el is vették tőlünk a kicsit. Emlékszem, mikor hároméves volt, és mentünk a látogatásra. Egy kis helyiségben ültünk a nevelőszülőkkel, a kislányommal, a családsegítővel és az esetmenedzserrel. Mikor véget ért a látogatási idő, és elvitték őt, óriási szégyen és fájdalom tört fel bennem… Addigra már egy napot se tudtam tiszta lenni, és éreztem, hogy egy olyan ördögi körbe ragadtam, ahonnan reálisan nincs menekvés.
„Istenem, segíts!”
Mégis, mindenáron vissza akartam kapni a lányomat. A családsegítő ismertette velem a feltételeket, és közölte, hogy ez legalább 3-4 évbe telhet. Emlékszem egy kétségbeesett pillanatomra, amikor a paplan alatt remegve mondogattam, hogy „Istenem, segíts!” – bár ekkor még mit sem tudtam róla. Végül a pszichiáterem javaslatára bevonultam a nagyszénási rehabra, ahol 14 hónapot töltöttem. A tudományra és a józan észre alapozták a rehabilitációt, és a program ideje alatt sikerült teljesen kitisztulnom.
Évtizedek után először néztem szembe a valósággal és a tetteim következményével. Addig mintha valami ködbe burkolództam volna… Akkor olyan bűntudat szakadt rám, ami szinte elviselhetetlen volt.
Lett munkám és telefonom, és önfejlesztő videókat kezdtem nézni, hátha ez majd segít a további megoldásban. Egy videóban hallottam, hogy milyen fontos szerepe van az életünkben a hálának, hát elkezdtem hálalistákat írni. De nem tudtam megfogalmazni, hogy igazából kinek is vagyok hálás. Aztán hallottam arról is, hogy az imádságnak nagy ereje van. És jött az újabb kérdés: de kihez kell imádkozni?! Videókat kerestem ezzel kapcsolatban, és ekkor bukkantam olyan keresztény tartalmakra, amelyeken keresztül a Szentlélek megragadott.
Amíg csak élek, én az Urat fogom szolgálni!
– habár alig volt némi fogalmam a hitről, még semmilyen közösséggel nem voltam kapcsolatban, ez az elhatározás és kijelentés megszületett bennem. Olyan tartós békességet és reménységet kezdtem érezni, amilyet korábban soha!
„Jézus az Isten Fia!”
Letöltöttem a telefonomra az első Biblia-alkalmazásom, és rögtön szemet szúrt az ige, ahol Jézus ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!” (János 14:6). Ebből világossá vált számomra, hogy nem akármilyen istenhez imádkozok, Jézus megkerülhetetlen szereplő ebben a történetben!
Hiszem, hogy Jézus az Isten Fia!
– ezt kezdtem mondogatni magamban, és néhány hét után úgy éreztem, hogy egyszerűen kezdek „könnyebb lenni”. Jézus jelenléte elkezdett valóságossá válni és felszabadítani. Megismerkedtem közben egy amerikai keresztény emberrel, aki a barátom lett, és az ő segítségével megismertem Mike Sámuel lelkipásztort, aki pedig a lelki atyám lett. Két év tisztaság után is borzalmas gondolatok gyötörtek, de sokat beszélgettünk és sokat imádkoztunk együtt, így fokozatosan tisztult az elmém és a lelkem is. Sokat köszönhetek mellette Bruder Gergőnek és a kecskeméti gyülekezetnek. Támogatásukkal kaptam albérletet és munkát.
Istennek hála, 2020 nyarán visszakaptam a kislányom!
Rengeteg odafigyelésben és törődésben részesültünk, volt például olyan a gyülekezetből, aki két éven át heti háromszor főzött nekünk! Ámulatba estem attól a szeretettől, amivel körbevettek minket!
Szilárdan állni mindennap
Egy sokmilliós gyógyszert kaptam a hepatitis C betegségemre, amit megszavazott nekem egy budapesti orvosi bizottság, így ebből is meggyógyultam. Kerti munkákat végeztem egy gyülekezeti tag cégében, neveltem a lányomat, de minden segítség mellett is nehéz éveim voltak. Ha fogcsikorgatva is, de mindennap meg kellett állnom abban a szabadságban, amit Jézusban elnyertem. A bemerítési igém lett az egyik fő mottóm:
Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
A bűn és a sóvárgás időről időre megkörnyékez, a kérdés csak, hogy milyen területen érint a kísértés. A szellemi fegyverzetem állandó használatban van. Abba az igazságba kapaszkodok a támadások idején, hogy a bűn ereje megtört a kereszten, így én is győzelemben járhatok!
Egy keresztény társkeresőn megismertem a feleségemet, akivel idén nyáron leszünk négy éve házasok. Immár a saját kertépítő vállalkozásomban dolgozok, Szadán élünk a kibővült családommal.
A fiam nagyon sok sebet kapott a bűneim miatt, de imádkozom érte, és hálás vagyok, hogy egyre többször kerülünk kapcsolatba. Legfőbb támogatóm a feleségem, aki bátorít és a hitemben is erősít.
Sok imát követően tavaly karácsonykor megkaptam a missziós engedélyt az országos parancsnokságtól, és a többszörösen büntetett előéletem mellett hirdethetem az Isten szabadító kegyelmét a magyar börtönökben. Szolgálatomat az Alpha Magyarország keretei között végzem, ami egy felekezetek közötti nonprofit szervezet. Az Alpha kurzus az evangelizáció egy hatékony formája, ami a keresztény hit lényegére összpontosít, és egy többalkalmas sorozat formájában lehetőséget ad megismerkedni a kereszténység alapjaival.
Ha idáig elolvastad a történetemet, köszönöm, ha elmondasz egy imát a szolgálatunkért és mindazokért, akik még a sötétség erőinek markában élnek.
Az Istennek van hatalma kiragadni a legnagyobb mélységből – erre példa az én életem is!

Krajcsi Róbert története, 2026.
















