Senki se kérje számon tőlem e gyerekkori emlék pontos részleteit! Nem emlékszem a gyerek nevére, akinél a zsúrt tartottuk. Mintegy nyolcéves lehettem. Nem emlékszem, milyen játékokat játszottunk, és kik voltak a vendégek. A keljfeljancsi viszont világosan előttem van. Körte alakú volt, felül keskenyebb, mint alul. Felfújt alapja esetlen bohócra hasonlított. Olyan magas volt, mint én. Arcának minden vonása festékkel készült. Nem álltak ki a fülei, sem az orra. Még a karja is lapos volt. Nem zenélt gombnyomásra, nem kezdett szavalni zsinórhúzásra. Semmit sem csinált, kivéve egyvalamit: felkelt.
Ha leütöttük, azonnal felpattant. Amikor ütővel fejbe vágtuk, orrba vertük vagy jól oldalba rúgtuk, eldőlt – de nem sokáig. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy leterítsük a bohócot. Egyik ütés a másikat érte, egyre dühödtebben. Egyikünk sem járt sikerrel. A bohóc újra meg újra magához tért. Nem volt erős – levegővel volt tele. Nem tudott elhajolni és védekezni. Nem bájolt el minket a vonzó külsejével, nem némította el a támadóit sziporkázó elméjével. Elvégre bohóc volt. Piros ajkak, sárga haj. Mégis volt benne valami, amitől állandóan talpon maradt.
Érdemes elsajátítanunk a titkát. Az élet dühödt ökölcsapásokat zúdít ránk – az elutasítás jobbhorgát, a veszteség váratlan csapásait. Ellenfeleink övön alul is ütnek. A csapások megtántorítanak minket. Bokszmeccs ez a javából!
Egyesek sosem kelnek föl, miután kiütötték őket. A szőnyegen maradnak – legyőzötten, keserűen, összetörten. Csüggedten várják a kiszámolást.
Mások azonban többször lábra állnak, mint a keljfeljancsi.
József is ezt tette. Két lábon járó keljfeljancsi volt a srác. Testvéreinek haragos féltékenysége, melynek következtében eladták rabszolgának; Potifár feleségének övön aluli csalárdsága, amely börtönbe juttatta; a főpohárnok ígéretének megszegése, ami miatt börtönben maradt. József megtántorodott, de állva maradt.
A fáraó az ország teljhatalmú ura volt. Ha belépett egy terembe, imádták. Ám ezen a napon nem érezte magát méltónak az imádatra. Fél éjszaka álmok nyugtalanították. Összehívta a tanácsadóit, és megfejtést követelt. Teheneket fogyasztó tehenek, kalászokat faló kalászok. Jelentenek valamit az álmok? A tanácsadói nem tudtak mit felelni, fogalmuk sem volt. Jákób kedvenc fiát egy igen drámai pillanatban a fáraó tróntermébe kísérték. Ám a fogoly nem könnyen jött zavarba. Nem kellett tanácsadókhoz vagy tealevelekhez fordulnia. Egyszerű volt a feladat – mint a szorzás a harvardi matematikaprofesszornak.
Számítsatok hétévi bőségre és hétévi éhínségre!
A teremben levő leghatalmasabb személynek, a fáraónak igen nagy szüksége volt egy szíverősítőre. A ranglétra legalsó fokán álló ember, József (az egykori rabszolga, elítélt, nemi erőszakkal vádolt személy) pedig a helyzet magaslatán volt.
Mi okozta a különbséget?
A nehezék. A keljfeljancsinak is volt. Mint megtudtam, a szülinapi zsúron látott bohócot ólomsúly övezte. Az alján elrejtett másfél kilós lemez ellensúlyozta az ütéseket.
Józsefnek is hasonló horgonya volt. Nem egy vasdarab, hanem az Isten szuverenitásába vetett mélyen gyökerező, szilárdságot nyújtó hit.
A József életének nevezett káoszban – ha jól számolom – volt egy megszegett ígéret, legalább két árulás, több gyűlöletkitörés, két elrablás, egynél több csábítási kísérlet, tíz féltékeny testvér és egy gyenge szülői teljesítmény. Erőszak. Igazságtalan bebörtönzés. Huszonnégy havi börtönkoszt. Keverjük össze mindezt, és hagyjuk állni tizenhárom évig. Az eredmény? A Biblia leghatalmasabb visszapattanása!
Jákób elfelejtett fia a világ legerősebb országának második legnagyobb embere lett. A palotába vezető út nem volt gyors, sem fájdalommentes, de nem mondhatjuk-e el, hogy Isten fogta ezt a kalamajkát, és valami jót hozott ki belőle?
S nem gondoljuk-e, hogy a mi esetünkben is megteheti?
Vegyük számba a múltunk fájdalmait! Árulások, harag, tragédiák. Gyenge teljesítményt nyújtottak a szüleink? Hamis vádak értek minket? Olyan helyeken érintettek, ahol nem kellett volna? Ó, milyen nyomasztó is lehet az élet!
Ám gondoljuk csak át: még mindig József Istene irányítja a dolgokat? Igen! Velünk is megteheti azt, amit József estében megtett? Igen! Megeshet-e, hogy a kárunkra tervezett rossz valójában segít Isten szándéka szerinti emberré válnunk? Igen! Egyszer – talán a földi életben, de a halálunk után mindenképpen – számba vesszük majd életünk „szemetét”, és így foglaljuk össze: minden jó. Isten kezében a tervezett rossz végül jó lesz.
Isten segítségével te is visszapattanhatsz. Ki tudja? Talán épp ma következik be a fordulat. Józsefnek az előléptetése reggelén nem volt oka azt gondolni, hogy az a nap más lesz, mint az addigi hétszáz. Kétlem, hogy így imádkozott volna: Istenem, kérlek, napnyugta előtt hadd legyek Egyiptom miniszterelnöke! Ám Isten József legtitkosabb imáit is felülmúlta. Napja a börtönben kezdődött és a palotában ért véget. Miközben elnyomta az álom, talán csendesen mosolygott, és azt suttogta:
Ahogy Max mondta, lepipálom keljfeljancsit.
Részlet Max Lucado: Túljutsz rajta c. könyvéből. Kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (Budapest [DK1] 2017, 67–74. oldalak alapján)
