Kerülőút a boldogsághoz
Egy erdélyi református templomban kereszteltek meg. A lelkésznő azt mondta rólam, hogy egy napon Isten nagy harcosa leszek. Sokáig nem így tűnt: érzelmileg sebzett, lázadó tinédzserként „mindent is” kipróbáltam a boldogság utáni hajszában. Kiégve, csontsoványra fogyva tértem haza Mennyei Atyámhoz. De ma már bárhová elmennék érte!
Mai Forrás Magazin
Szerettek és támogattak a szüleim, de nem tudták megadni azt, amivel ők sem rendelkeztek. Apám sokat dolgozott, hogy elkészüljön a házunk és jó életünk legyen, de nem igazán tudtunk mélyebben kapcsolódni. Anyukámmal együtt elvittek hetente egyszer a felsőgödi református templomba. Vasárnapi keresztyének voltunk, a mindennapjainkban ugyanúgy éltünk, mint bárki más. Tinikoromban egyszer kifakadtam, hogy ennek így mi értelme: vagy „csináljuk rendesen”, vagy sehogy. Végül már se hetente, se havonta nem jártunk.
Gyerekként sok félelmetes, véres animét néztem[1], a nővéremnek pedig volt egy emós korszaka[2]. Olyan zenéket hallgattunk, melyek tele voltak káromkodással. A templomban hallott ige miatt érzékeltem, hogy ezek rossz dolgok, ezért sokszor volt lelkiismert-furdalásom, amivel akkor még nem tudtam mit kezdeni.
Gyermekkorom másik meghatározó élménye a nagyszüleimhez köthető. Anyukám nevelőapja ideges természetű ember volt. Bármilyen apróságon felhúzta magát, ami után 15 perces ordibálás következett. Bár fizikailag nem ütött meg, bántó szavaival mély nyomot hagyott bennem. Levegő után kapkodva sírtam egy-egy dühkitörése után.
Mindez közrejátszhatott abban, hogy egészségtelen lelkiállapotban voltam már a kamaszkorom elején.
Alapcsomag: cigi, fű és alkohol
Tizenhárom évesen lettem láncdohányos, amikor megismertem Csabit. Egy utcai összeszólalkozás során megvédett, így lettünk legjobb barátok. Általa egy olyan társaságba kerültem be, ahol extasyval is kínálgattak, de ezt ekkor még nem próbáltam ki.
Lassan alig jártam be az iskolába, folyton a Deák téren lógtam a haverokkal.
Ittunk, cigiztünk, füveztünk. Mint oly sok tinédzser manapság…
A XIII. kerületben kezdtem a gimit, ahol az első évben tíz tantárgyból buktam meg. Miután a gyámügy felfigyelt rám, kezdett az egész nagyon félelmetessé válni, így inkább elkezdtem rendesen járni a suliba, nehogy kivegyenek a családomból.
Elhatároztam, hogy összeszedem magam és jó leszek.
Két év után megszakítottam a kapcsolatot Csabival, ami visszanézve isteni sugallatnak tűnik. Egyszer csak már nem reagáltam a hívásaira. Átvettek a gödi piarista gimibe, itt kezdtem újra a kilencedik osztályt.
Apámmal eljártam dolgozni. Otthon, magányosan pedig azon tűnődtem, hogy kell „jónak lenni” vagy „jól lenni”? Hogyan kell ezt csinálni? Nem tartott sokáig ez az időszak.
Kipécézve
Utáltam a kilencediket az új gimiben. Volt egy osztálytársunk, aki már harmadjára bukott meg, és az osztályunkba került. Hegyesek voltak a fogai a kemény drogoktól. Ingerlékeny volt, és pont engem szúrt ki magának. A semmiért is a falhoz vágott.
„Nem akarok ide járni… Miért vettek át ebbe az iskolába? Minek is születtem meg? Miért is élek?” – Ilyeneket gondoltam… Aztán tizedikben kitették az osztályból ezt a fiút, ami nagy megkönnyebbülés volt mindenkinek.
Ebben az időben vettem magamnak gördeszkát, és találkoztam egy ismerőssel, aki a Deák térre járt deszkázni. Hívott, hogy menjek én is… Így kerültem vissza a Deákra.
Mai napig emlékszem, hogy volt egy srác, aki ekkor azt mondta nekem:
De jó neked, hogy te még így tudsz nevetni!
Lányok, drogok, lányok
Megtanultam deszkázni, és egész jó is lettem benne. Sokat lógtam a téren, és már minimum heti kétszer füveztem. Ezen a nyáron volt az első komolyabb kapcsolatom, amiből rövidesen átugrottam egy másikba. Egyik nap egy nagyon rossz társasággal lógtunk, akik egy pszichedelikus drogot adtak nekünk, hogy próbáljuk ki. Az akkori barátnőm is látta, ahogy „begombázunk”. Másnap szakítottunk.
Tinderen hamarosan megismertem egy másik lányt, akinek a nyomására három hónap kín után kijöttem a drogokból. A covid alatt online oktatás volt, és magamhoz képest egészen jól tanultam. Sikerült letenni az érettségit, és hónapokig tiszta voltam. Megszereztem a jogsit, futárkodtam, dolgoztam itt-ott. Aztán egy meredek lejtőre kerültem: szakítottunk, én pedig végtelenül depressziós lettem. Következett még egy kapcsolat, aminek a végén, hosszú hetek tervezése és gondolkodása után Rákosrendezőn kifeküdtem a vonatsínekre.
Megmentve
Hallgattam a zenét, és vártam a vonatot. Nem láttam értelmét az életemnek. Mindenhol boldogtalan emberek, unott munkatársak, összetört szívek. Még ha rocksztár lennék is, annak a vége is az lenne, hogy bedrogozva meghalnék valahol. Akkor meg minek élni? – ezt gondoltam.
Meghallottam a vonatot… ami elment mellettem a harmadik vágányon.
Felkiáltottam dühösen:
De miért?! Miért védesz meg?! Mi értelme van az életemnek?!
Vádoltam Istent…
Aztán hazamentem.
Harc az életemért
Az öngyilkossági kísérlet után két héttel besétált az akkori munkahelyemre egy Mária nevű hölgy, akinek különleges kisugárzása volt. Más volt, mint a többiek. Beszélgetésbe elegyedtünk. Emlékeztetett az egyik volt osztálytársamra, Domira. Neki is olyan kisugárzása volt, ami senki máséhoz nem volt hasonlítható. Kiderült, hogy ez a lány a Hit Gyülekezetébe jár, ahova később magával vitt. Itt hallottam újra Istenről. Elkezdtem olvasni a Bibliát, és azt éreztem, hogy benne van minden válasz a problémáimra! Domival is felvettem a kapcsolatot, ő is megosztotta velem a hitét, minden kérdésemre türelmesen válaszolt. Ő adta meg Barnának, a Verőcei Baptista Gyülekezet lelkészének telefonszámát.
Utólag megtudtam, hogy mindeközben az utolsó barátnőm tarot kártyát vetett rám, amiből az az ördögi jóslat derült ki, hogy bármit megtennék azért, hogy visszahódítsam. Meg is született bennem a kívánság: mindenáron vissza akartam kapni. Miután újra összejöttünk, a régi rossz szokások is visszatértek: ivás, füvezés… És akkor még annál is mélyebbre süllyedtem, mint előtte voltam.
2023. szeptember elején felhívtam a telefonszámot, amit Domitól kaptam, és annyit mondtam:
Segíts rajtam, nem bírom már tovább.
Megváltva
Hamarosan sor került a beszélgetésre Barnával. Minden szava megérintett. Dávid és Góliát történetén vezetett keresztül, hogy felismerjem: magamtól nem vagyok képes megtenni azt, amire az Isten elhívott.
De Ő kiválasztott, megmentett.
Jézus volt az ár a bűneimért.
Ő alkalmassá tesz, hogy ne legyek olyan, mint a nádszál, amit ide-oda ingat a szél, hanem Szentlelke vezetésével tudjam, mit kell tennem. Ne féljek semmitől, hanem olyan legyek, mint a szikla.
A végén imádkoztunk, és ettől kezdve tudtam, hogy megtaláltam az Igazságot!
Még ezelőtt leszerveztünk egy túrázást a barátnőmmel, akinek ekkor megvallottam a hitemet, és elmondtam, hogy ez hatással lesz az egész életmódomra. Az volt az utolsó találkozásunk.
A bemerítési igém a vezérmottóm:
Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Ezt tapasztalom azóta is!
Kértem az Urat, hogy segítsen úgy munkát találni, hogy tudjak mellette tanulni is. Istennek hála, ez is megoldódott. Letettem az emelt angol és az emelt történelem érettségit.
Jelenleg másodéves hallgató vagyok a Baptista Teológiai Akadémia lelkipásztor szakán. Dzsesszgitározok és aktívan szolgálok a Verőcei Baptista Gyülekezet tagjaként.
Életem minden kérdésében vezet Isten. Napról napra megmutatja nekem szándékait a jövőmmel kapcsolatban.
Eljött értem, amikor összetört voltam. Én is elmennék bárhová Érte, hogy teljesítsem akaratát!
Bogdán Botond története, 2026.
[1] Anime: Az anime a japán rajzfilmek általános elnevezése.
[2] Az emós mozgalom a punk és a hardcore punk zenei irányzatokból alakult ki az 1980-as években, és később saját zenei stílust is kialakított. A stílus követőinek legjellemzőbb ismérve a zenei hangzáson kívül a külső megjelenés. „Darkos”/sötét smink, feketére festett körmök, piercingek, szembe fésült sötét, egyenes haj, „retrós” ruhák, halálfejés/halállal/fegyverekkel kapcsolatos ábrák, kitűzők, extrém kiegészítők. (Baranay Boglárka: Az emo jelenség. Mindennapi Pszichológia, Az „emo – jelenség” | Mindennapi Pszichológia (mipszi.hu))
