Van kiút a gyászból! (2)

A gyász nehéz munka. David Wolpe rabbi mondta: „Amikor veszteséget élünk át, űr keletkezik bennünk. Mintha a veszteség egy golyó ütötte lyuk lenne, és mi csak levegőért kapkodunk. A nyílt sebből vérünk folyik, és néha más, régi sebek is újra megnyílnak. Olyan dolgok, melyekről azt gondoltuk, mélyen el vannak rejtve vagy már begyógyultak, most újra fájdalmasnak bizonyulnak az új veszteség nyomában.”

A veszteség vagy új élethez és növekedéshez vezet – vagy elpusztít. Jack Welch a General Electric volt vezérigazgatója elkötelezett ír katolikusként nőtt fel. Gyermekkorában ministráns volt. Később, felnőttkorában akár egy órát is utazott azért, hogy eljuthasson a templomba. De Welch hite iránti elkötelezettsége megváltozott harmincnégy évvel ezelőtt, amikor édesanyja hirtelen meghalt szívrohamban. Így emlékszik vissza: „Úgy éreztem becsaptak. Haragudtam, dühös voltam Istenre, mert elvette az anyámat.” És bár állítása szerint most is hisz Istenben, többé nem jár templomba. Azt mondja: „elment a kedvem a vallástól.”

Néhány évvel ezelőtt Donny Moore baseball sztár nem tudta feldolgozni, hogy elveszített egy fontos meccset. Ezért agyonlőtte feleségét, majd saját magát.

Összehasonlításképpen nézzünk meg egy másik híres baseball játékost, Dave Draveckyt, aki nem csupán kénytelen volt feladni a karrierjét, de elvesztette dobó karját is rák miatt. Mit tett ő? Megalapította az Outreach of Hope Ministries [A remény kinyújtott karja] szolgálatot, és most mindenfelé utazik a világban, hogy másoknak Istenről beszéljen, aki a hamu helyett ékességet kínál:

„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.” (Ézsaiás 61:3)

A „hogyan tovább” kérdés tehát sokkal fontosabb, mint az, hogy „miért történt?”.

Te válaszd az élet útját!