Hol van Isten mindebben? (2)
Szomorúságod örömre fordul – Vigasztalásra találni veszteségek idején - 12. nap
„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy,
ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.”
(Zsoltárok 139:7–8)
Ha nem érted Istent vagy épp a csend visszhangzik a szívedben, akkor is tudd, hogy nem mondott le rólad! Sőt, éppen mélyebb, érettebb kapcsolatba akar vonni önmagával. Az előzőek után van még három igazság, amit fontos tudnod, ha úgy érzed, Isten nem válaszol neked.
3) Hallgatása nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Próbáltál már leülni és nézni, amíg egy mag kihajt? Nem lehet, ugye? Hiszen benne van a földben, amíg el nem jön az ideje, hogy kibújjon. Benned is vannak elültetve dolgok mélyen a bensődben, ezért csendben kell ülnöd Isten előtt, hogy felszínre kerüljenek és növekedésnek induljanak. Vannak problémák, melyeket olyan mélyre temettünk magunkba, hogy egyedül a csend tudja felszínre hozni őket, hogy aztán Isten kezelésbe vegye, és így meg tudj birkózni velük.
4) Hallgatása nem elutasítás. A Biblia szerint tévedés azt állítani, hogy Isten nem figyel ránk, a Mindenhatót igenis érdekli, hogy mi történik velünk (ld. Jób 35:14). Charles Trumbull mondja: „Isten tudja, mikor tartsa vissza és mikor adja meg a bátorítás látható jeleit. Jó az, amikor megerősítést küld, de gyorsabban növekedünk, ha látható jelek nélkül is bízunk benne. Akik ezt megteszik, mindig a legnagyszerűbb bizonyítékát kapják szeretetének.” Isten minden imára válaszol, csak néhányra azt írja: „Még nem jött el az ideje.”
5) Hallgatása nem tart örökké. Azt kérdezed, meddig tart? Addig, ameddig kell – és az idő nagy részében ijesztőnek tűnik! De ha engeded Istennek, hogy tegye a dolgát, akkor felismered, hogy nem vagy egyedül; mélyebb, bensőségesebb kapcsolatod alakul ki vele, és felfedezed, hogy bízhatsz benne végig a teljes életutadon.
Henri Nouwen írta: „Amikor lesújt ránk a gyász, és olyan mély fájdalmat okoz, azon töprengünk, miért történhetett ez meg. Hogy megmutassa Isten dicsőségét? Hogy emlékeztessen az élet törékenységére? Hogy elmélyítse azok hitét, akik tovább élnek? Nehéz igennel válaszolni, amikor minden olyan sötétnek tűnik… hiszen abban a pillanatban egyetlen dolog fontos számunkra, hogy enyhüljön a fájdalom. De ha végigmegyünk a szenvedésen ahelyett, hogy megpróbálnánk elkerülni, akkor másként fogadjuk. Engedjük, hogy tanítson minket. Meglátjuk, hogyan tudja használni Isten valami nagyobb célra.
„Végeredményben a gyász azt jelenti, hogy szembenézünk azzal, ami megsebzett, az ő jelenlétében, aki meg tud gyógyítani.”
