Hol van Isten mindebben? (1)

Életének egyik legmélyebb pontján Dávid így kiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni” (Zsoltárok 22:2–3).

Ha téged is ért már fájdalmas veszteség, akkor valószínűleg azonosulni tudsz ezekkel a szavakkal. Néha úgy tűnik, hogy Isten elköltözött, és nem hagyta meg az új címét. Mit jelent, amikor hallgat? Mire készül? Nos, öt dolog van, amibe bepillantást nyerhetünk, amikor Isten hallgat.

1) Hallgatása nem jelenti azt, hogy nincs itt. Dávid azt mondta: „Nem találhatok olyan helyet, ahol ne lennél jelen!” (Zsoltárok 139:7 NLT). Ahhoz, hogy csak úgy csendben elüldögélj valakivel, biztonságban kell érezned magad vele. A csend elveszi a hangsúlyt a szavakról, olyan bensőséges közösséget épít, ahol szavakra már nincs is szükség. Tehát, ha szeretnéd jól érezni magad Isten társaságában, tanulj meg vele belépni a csendbe.

2) Hallgatása a bizalmunk mértékét teszi próbára. Végtére is mennyi bizalom kell ahhoz, ha valaki minden lépésednél irányít? Olyan ez, mint amikor a szülő a biciklizni tanuló gyermeke mellett fut. A gyermek most még bizonytalan, de nagyon furcsán nézne ki, ha ötvenéves korában is ott kocogna mellette az édesapja! Egy bizonyos ponton Isten leveszi a kezét a kormányról – akkor egy darabig imbolyogva haladunk!

Miközben Isten hallgat, kontroll alatt tartja helyzetedet, nem utasít el és nem is lesz örökké csendben. A következő üzenetben ezekkel a gondolatokkal folytatjuk, tarts velünk!