Gyász ꓿ kishitűség?

Szokások rabjaiként hajlamosak vagyunk újra meg újra ugyanazokat a módszereket használni az élethelyzetekkel való megbirkózásra – legyenek azok jó vagy rossz technikák –, melyeket korábban alkalmaztunk. Ha ezek egészséges módszerek, akkor jó, ha megerősítjük őket, de ha ellenünk dolgoznak, akkor újakat, jobbakat kell találnunk helyettük.

Sokunknak azt mondták, hogy ha keresztyének vagyunk, akkor a gyász kishitűségünk mutatója. Egy kórházlelkész beszél egy hölgyről, akinek kevés érzelmi megnyilvánulása volt, miközben férje haldoklott. Egy éjszaka, ahogy férje halála egyre közeledett, a hölgy csendben zokogni kezdett, zsebkendőjébe rejtve arcát és könnyeit. Éppen akkor érkezett meg a lelkipásztoruk, és hangosan kijelentette: „Mrs. White jó keresztyén. Tudja, hogy Isten letöröl minden könnyet, és megőriz minket az önsajnálattól.” Nyilvánvalóan elfeledkezett arról, hogy Jézus is sírt barátja, Lázár sírjánál!

Istenbe vetett hitünkkel tudjuk, hogy van feltámadás, és van új életünk, de mivel emberek vagyunk, ezért szükségünk van a gyászra, hogy fel tudjuk dolgozni a veszteséget.

Az ókorban kis üvegcsékbe, úgynevezett könnytartókba gyűjtötték össze a gyászolók könnyeit. Ezeket aztán elhelyezték az elhunyt sírboltjába a tisztelet jeleként. Talán ez a szokás ihlette a zsoltárírót ezekre a szavakra: „Te számontartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (Zsoltárok 56:9).

Sir Alexander Fleming, az angol tudós meg volt győződve arról, hogy a könny hatékony baktériumölő, és bemutatta, hogy egyetlen kávéskanálnyi könnyben annyi csíraölő szer van, amivel közel 400 liternyi vizet lehet fertőtleníteni.

Talán többet kellene sírnunk – a saját egészségünk érdekében!

Bátorítalak arra, hogy ha azt érzed, hogy sírásra van szükséged, vagy még nem tudsz túllendülni a gyászon, ne kárhoztasd magad! Isten sem teszi. Szeret téged, melletted van, és ha arra van szükséged, akkor sírj, és öntsd ki a szívedet előtte. A sírástól, fájdalmad és keserűséged kifejezésétől még nem leszel „kevésbé keresztény”, de még azt sem jelenti, hogy kevésbé szereted Istent. Előle semmit nem kell elrejtened. Gyere hozzá bátran, akár könnyekkel, akár anélkül – úgy, ahogy vagy!