Erősítsd meg magad az Úrban!
Szomorúságod örömre fordul – Vigasztalásra találni veszteségek idején - 9. nap
Nos, hogyan tudunk továbbmenni, amikor a virágok már elhervadtak és a sírboltot benőtte a fű? Mi a titok, ami segít tovább élni, amikor minden összeomlott? Nézzük meg Dávid király életét!
Csapatával hazatérve a csatából otthona helyén füstölgő romokat talált, családjaikat pedig elhurcolta az ellenség. A Biblia azt írja: „Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végül erejük sem maradt a sírásra” (1Sámuel 30:4).
Ha volt valaha olyan pillanat, amikor Dávid szívesen bedobta volna a törölközőt, ez az volt. Ehelyett azonban „megerősítette magát az Úrban” (1Sámuel 30:6 AMP). Hogyan? Úgy, hogy négy fontos dolgot tett:
1) Kiöntötte szívét Istennek.
2) Nem volt hajlandó megadni magát a kétségbeesésnek.
3) A jövőre összpontosított.
4) Cselekedett.
Figyeld csak: „Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket” (1Sámuel 30:8).
Amikor úgy érzed, nagyon lent vagy, két dolog történik. Először el kezdesz másokat hibáztatni, és ez keserűséghez vezet. Másodszor megadod magad az önsajnálatnak, ez pedig megbénít. Dávid nem zúgolódott Isten ellen, és nem adta fel, fájdalmán túlnézve új szemszögből tekintett a helyzetre, és elismerte, hogy ahogy mindig, úgy most is Isten kezében van az irányítás.
Tudod, az élet nem olyan, amilyennek „lennie kellene”, egyszerűen olyan, amilyen.
Legnagyobb győzelmeink legfájdalmasabb tapasztalatainkból születnek. Frederick Buechner mondta: „Még a legszomorúbb dolgok is, ha már megbékéltünk velük, bölcsesség és erő forrásává válhatnak hátralévő utunkra.”
Jézus azt mondta, hogy az eső egyaránt esik „gonoszokra és jókra” (Máté 5:45). Mindannyiunkat ér veszteség. Senki sem immunis ellene. Senki sem szabadulhat jó magaviselet miatt. Salamon azt írja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Prédikátor 3:1–4).
Az életet életszakaszokban éljük. A szakaszoknak pedig van eleje és vége. Nem lehet sem sürgetni, sem lerövidíteni. Luther Márton mondta: „Isten a feltámadás ígéretét nemcsak a könyvekbe írja, hanem minden tavaszi falevélbe is.” A veszteség az élet része. És bármilyen nehéz is elfogadni, az új élet csak akkor jön el, ha el tudod engedni az előzőt.
