Istennel biztonságban vagy!

Kenneth Wilson író mondja el, hogy ő a családjuk négyemeletes házának padlásán aludt. Legkisebb gyermekként neki kellett lefeküdnie elsőnek – és a sok-sok lépcsőn felfelé az út nagyon hosszúnak tűnt! Különösen azért, mert a padláson nem volt villanyvilágítás, petróleumlámpát kellett gyújtania, majd eloltania, mikor lefeküdt.

Azt írja: „Úgy tűnt, az a szoba a világ vége, megmagyarázhatatlan zajokhoz és sötét titkokhoz közel. Apám igyekezett megakadályozni az ablak zörgését, ezért gyufaszálakat dugott a repedésekbe. De ez mit sem használt, az ablakok továbbra is zörögtek. Néha mesét olvasott nekem. De elkerülhetetlenül eljött a pillanat, amikor eloltotta a lámpát, becsukta az ajtót, és hallottam egyre távolodó lépteit a lépcsőn. Aztán minden elcsendesedett, kivéve a zörgő ablakokat – és rettegve kuporgó képzeletemet.

Emlékszem, egyszer apám megkérdezte, mit szeretnék jobban, hogy égve hagyja a lámpát, amikor lemegy, vagy oltsa el a lámpát és maradjon még velem egy ideig? Inkább jelenlétét választottam a sötétben, mint hiányát a fényben.

Hát nem erre vágyunk mi is legjobban, arra a bizonyosságra, hogy Isten itt van?

A közel-keleti forrongás idején Ron Jones, aki Izraelben a Christian Missionary Alliance Church lelkészeként szolgál, a következőket írta imakörlevelében:

„Gyakran érint minket közelebbről a konfliktus, mint azt a komfortzónánk engedné. Tegnap egy barátunk elmondott valamit, ami gyönyörködtetően emlékeztetett Isten gondoskodására. Látta, hogy egy pásztor legelteti a nyáját közel ahhoz a területhez, ahol a tűzharc zajlott. A juhok minden egyes lövés hallatán szerteszaladtak rémületükben. Akkor a pásztor egyenként mindegyiket megérintette botjával, csendesen szólt hozzájuk néhány szót, és a juhok megnyugodtak, mert bíztak benne. Aztán újabb lövés dördült, és az egész kezdődött elölről. A juhoknak minden egyes alkalommal szükségük volt arra, hogy a pásztor megnyugtassa őket, biztonságban vannak.”

Dávid azt mondta: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem” (Zsoltárok 23:4). Isten szeretetét nem a mi kényelemérzetünk szerint méri. Ahogy a történetbeli juhok pásztora, úgy a mi Pásztorunk is mindig velünk van. Soha nem kell azon tűnődnünk, vajon hol van, vagy aggódni amiatt, hogy esetleg elhagyott minket, amikor nehézre fordult a helyzet.

Ráadásul ő tudja, hogy egyedül úgy juthatunk el oda, ahol ő akar látni, ha végigmegyünk a völgyön – és nem úgy, hogy megkerüljük. Ezért jár előtted, ezért megy melletted, ezért jön utánad. A völgyben megtapasztalod szeretetét úgy, mint soha azelőtt. Nem kell félned semmi bajtól, mert semmi sem rémíti meg őt, aki meghalt és feltámadt érted, és aki ígéri: „mert én élek, és ti is élni fogtok” (János 14:19).

Tehát ne feledd, a jövőd nem a főnököd, nem a bankod, nem a brókered vagy bárki más kezében van. A jövőd Isten kezében van, és ő ott lesz veled, amikor minden más támasz eltűnik. Gondold végig: hát nem gondoskodott rólad eddig is mindig?