Rebeka története egy nagyon fontos igazságot tanít nekünk az életről: tégy meg mindent azért, hogy készen állj az ajtónyitásra, amikor a lehetőség kopogtat! Rebeka nem gondolt arra a plusz erőfeszítésre és időre, amely tíz szomjas teve megitatásához kell. Nem mondta: „Ilyen munkát én nem végzek, ez nincs benne a munkaköri leírásomban.” E szerint az alapelv szerint élt: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van” (Prédikátor 9:10). Nem akkor alakult ki hirtelen a munkamorálja, amikor Elíézer megjelent, minden nap eszerint élt – és eljött a nap, amikor kifizetődött.
A kis dolgokban való hűség nagy jutalmat hoz. Isten a főnököd, ő figyeli a hozzáállásodat és tetteidet a kis dolgokban. A nagy pillanatok nem azokhoz érkeznek el, akik várnak rájuk; a kis pillanatokban való hűségből származnak, a napi rutinból és az egyszerű szolgálatból.
Még valamit megfigyelhetsz: Rebeka nem idézett szent szövegeket, és nem kérdezte meg Elíézert, hogy mi a vallása. Ahelyett, hogy „szuper spirituális” akart volna lenni, úgy döntött, hogy kedves lesz. Ezzel felkeltette Elíézer figyelmét, kiérdemelte a tiszteletét, és bekerült Ábrahám családjába. Ennél jobb nem is történhetett volna vele! Amikor Rebeka elhívta otthonába Elíézert, hogy találkozzon a családjával, ők azt akarták, hogy várjon tíz napot, mielőtt találkozik Izsákkal. Ez volt a szokás. De Rebeka azt mondta: „Elmegyek!” (1Mózes 24:58).
Amikor Isten ajtót nyit, ne késlekedj! Ne mondd azt se, hogy mások alkalmasabbak nálad! Ha Isten elhívott, akkor te vagy a megfelelő személy, ezért lépj túl a félelmeiden, és indulj abba az irányba, amerre ő vezet!
