Biblia egy év alatt

¹⁸ Jaj azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az, nem világos! ¹⁹ Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, bejut a házba, kezével a falnak támaszkodik, és megmarja egy kígyó. ²⁰ Bizony, sötét lesz az ÚR napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!

A lélektelen istentisztelet hiábavaló

²¹ Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! ²² Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ha ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból adtok! ²³ Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantotok zengését! ²⁴ Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak! ²⁵ Véresáldozatot és ételáldozatot úgy hoztatok-e nekem a pusztában negyven éven át, Izráel háza, ²⁶ hogy közben királyotokat, Szikkútot hordoztátok, és Kijjúnt, csillagistenetek képmását, amelyeket ti készítettetek?! ²⁷ Ezért fogságba küldelek titeket Damaszkuszon túlra – mondja az ÚR, akinek Seregek Istene a neve.

A kevélység büntetése

6 Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! ² Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e a területük a tiétekénél? ³ Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért közel hoztátok az erőszak uralmát! ⁴ Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! ⁵ Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. ⁶ Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. ⁷ Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. ⁸ Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. ⁹ Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. ¹⁰ Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! – és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét! ¹¹ Mert íme, az ÚR parancsára darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. ¹² Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. ¹³ Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnajimot! ¹⁴ Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza – így szól az ÚR, a Seregek Istene –, amely sanyargat benneteket a Hamátba vezető úttól le az Arábá-völgyig.

Az első három látomás

7 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. ² És amikor a föld összes növényét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, URam! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? ³ Megbánta ezt az ÚR: Nem történik meg! – mondta az ÚR. ⁴ Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az ÚR, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, ⁵ ezt mondtam: Ó, Uram, URam, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? ⁶ Megbánta ezt az ÚR: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az ÚR. ⁷ Ezt mutatta nekem látomásban az ÚR: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében. ⁸ Ezt kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. ⁹ Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.

Amacjá és Ámósz vitája

¹⁰ Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit! ¹¹ Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.
¹² Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! ¹³ Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma! ¹⁴ Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. ¹⁵ De elhívott engem az ÚR a nyáj mellől, és ezt mondta nekem az ÚR: Eredj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! ¹⁶ Most azért halld meg az ÚR igéjét! Te ezt mondtad: Nem prófétálhatsz Izráel ellen, nem prédikálhatsz Izsák házáról! ¹⁷ Ezért így szól az ÚR: Feleséged parázna nő lesz a városban, fiaid és leányaid fegyver által esnek el, földedet fölosztják mérőzsinórral, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izráel pedig fogságba megy földjéről!

A negyedik látomás

8 Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs! ² Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Akkor ezt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. ³ Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek – így szól az én Uram, az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket.

A csaló kereskedők ítélete

⁴ Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nincstelenjeit! ⁵ Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal és hamis mérleggel csalva, ⁶ hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? ⁷ Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sosem felejtem el, hogy miket műveltek! ⁸ Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. ⁹ Azon a napon – így szól az én URam, az ÚR – naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. ¹⁰ Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát vetetek, minden fejet kopasszá teszek; olyan gyászba borítom őket, amilyet az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. ¹¹ Jön majd olyan idő – így szól az én URam, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. ¹² Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. ¹³ Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, ¹⁴ akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! – vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!

Az ötödik látomás: Nincs menekvés az ítélet elől

9 Láttam az URat az oltárnál állni. Ezt mondta: Üss az oszlopfőre, hogy belerendüljenek a küszöbök, hadd hulljanak a kövek mindnyájuk fejére! Akik megmaradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Nem tud elfutni közülük senki, nem fog megmenekülni közülük senki! ² Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. ³ Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom és megragadom őket. Ha a tenger mélyére rejtőznek előlem, parancsomra ott is megmarja őket a kígyó. ⁴ Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, parancsomra ott is megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. ⁵ Ha az Úr, a Seregek URa megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus, majd leapad, mint Egyiptom folyója. ⁶ A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az ÚR az ő neve!

Az Úr megrostálja Izráelt

⁷ Nem olyanok vagytok-e a szememben, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az ÚR. Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! ⁸ Az én Uram, az ÚR szemmel tartja a vétkes országot. Eltörlöm azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az ÚR. ⁹ Mert íme, parancsot adok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostában ráznák, melyből egy szem sem esik a földre. ¹⁰ Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket és nem talál ránk a veszedelem.

Boldog jövő ígérete

¹¹ Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. ¹² Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az ÚR, aki ezt véghezviszi. ¹³ Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; must csorog majd a hegyekről, folyik mindenütt a halmokról. ¹⁴ Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. ¹⁵ Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket a földjükből, amelyet nekik adtam – ezt mondja az ÚR, a te Istened.