Biblia egy év alatt

Nehémiás harca az uzsorások ellen

5 Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen. ² Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk, és életben maradjunk! ³ Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben. ⁴ Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönöznünk, hogy adót fizethessünk a királynak. ⁵ És bár a mi testünk épp olyan, mint honfitársainké, és a mi fiaink épp olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé.
⁶ Amikor panaszukat meghallva értesültem ezekről a dolgokról, nagyon megharagudtam, ⁷ és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat! Azután összehívtam egy nagy gyűlést az ügyükben, ⁸ ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat.
⁹ Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit műveltek. Hát nem akartok istenfélő életet élni, hogy ne gyalázhassanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! ¹⁰ Én magam, a rokonaim és a legényeim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát; mi elengedjük nekik ezt a tartozást. ¹¹ Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is!
¹² Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. ¹³ Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az URat. A nép pedig eszerint járt el.

Nehémiás példát mutat áldozatkészségével

¹⁴ Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király kinevezett Júda országának a helytartójává, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át nem vettük fel a helytartónak járó jövedelmet, sem én, sem a rokonaim. ¹⁵ A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérre és borra több mint negyven sekel ezüstöt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok. ¹⁶ Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. ¹⁷ Az én asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. ¹⁸ Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó jövedelmet, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek. ¹⁹ Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!

Nehémiást fenyegetik ellenfelei

6 Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem szereltettem föl a kapukra, ² ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Gyere, találkozzunk Kefírímben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem. ³ Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itthagynám, és elmennék hozzátok. ⁴ Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.
⁵ Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében, ⁶ amelyben ez állt: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmú is azt mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. ⁷ Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért gyere, és tanácskozzuk meg a dolgot egymással!
⁸ Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki. ⁹ Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készülnek el vele. – Azért te erősíts engem!
¹⁰ Azután elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak. ¹¹ Én azonban ezt feleltem: Illik-e menekülnie a magamfajta embernek? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, csak hogy mentse az életét! Nem megyek! ¹² Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. ¹³ Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék, és gyalázzanak.
¹⁴ Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem!

A várfal felépül

¹⁵ A várfal elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el.
¹⁶ Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nem tartották többé olyan nagyra magukat, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett csak véghezvinni ezt a munkát.
¹⁷ Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük. ¹⁸ Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jóhánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el. ¹⁹ Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem. 7 Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket meg a lévitákat. ² Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánít és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt a többségnél. ³ Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Jeruzsálem kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és még mielőtt lemenne, csukják be az ajtószárnyakat, és reteszeljék be őket. Jeruzsálem lakói közül pedig állítsanak őröket: egyeseket az őrhelyekre, másokat meg a saját házukkal szemben.

A hazatértek névsora

⁴ A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve. ⁵ Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam a származási jegyzékét azoknak, akik elsőként tértek haza, és abban ezt találtam följegyezve:
⁶ A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába –, ⁷ és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Azarjával, Raamjával, Nahamáníval, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszperettel, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával.
Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak: ⁸ Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja, ⁹ Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja, ¹⁰ Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja, ¹¹ Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja, ¹² Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja, ¹³ Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja, ¹⁴ Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja, ¹⁵ Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja, ¹⁶ Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja, ¹⁷ Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja, ¹⁸ Adóníkámnak hatszázhatvanhét leszármazottja, ¹⁹ Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja, ²⁰ Ádínnak hatszázötvenöt leszármazottja, ²¹ Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja, ²² Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja, ²³ Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja, ²⁴ Hárífnak száztizenkét leszármazottja, ²⁵ Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja.
²⁶ Betlehemiek és Netófából valók száznyolcvannyolcan voltak, ²⁷ Anátótból valók százhuszonnyolcan, ²⁸ bét-azmávetiek negyvenketten, ²⁹ kirjat-jeárímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman, ³⁰ rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen, ³¹ Mikmászból valók százhuszonketten, ³² Bételből és Ajból valók százhuszonhárman, ³³ a másik Nebóból valók ötvenketten, ³⁴ a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen, ³⁵ hárimiak háromszázhúszan, ³⁶ jerikóiak háromszáznegyvenöten, ³⁷ lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonegyen, ³⁸ szenááiak pedig háromezer-kilencszázharmincan voltak.

A papok, léviták és templomszolgák névsora

³⁹ A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman, ⁴⁰ Immér leszármazottai ezerötvenketten, ⁴¹ Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten, ⁴² Hárim leszármazottai ezertizenheten.
⁴³ A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen.
⁴⁴ Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan. ⁴⁵ A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.
⁴⁶ Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai, ⁴⁷ Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai, ⁴⁸ Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai, ⁴⁹ Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai, ⁵⁰ Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai, ⁵¹ Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai, ⁵² Bészaj fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai, ⁵³ Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai, ⁵⁴ Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai, ⁵⁵ Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai, ⁵⁶ Necíah fiai, Hatífá fiai.
⁵⁷ Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai, ⁵⁸ Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai, ⁵⁹ Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámón fiai.
⁶⁰ A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

A származásukat igazolni nem tudók névsora

⁶¹ Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók: ⁶² Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten.
⁶³ A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét. ⁶⁴ Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól. ⁶⁵ A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.
⁶⁶ Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt, ⁶⁷ azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.
⁶⁸ Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.

Adományok az építkezésre

⁶⁹ A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst. ⁷⁰ Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire. ⁷¹ A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott.
⁷² A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban. A hetedik hónap kezdetére már saját városaikban laktak Izráel fiai.