Biblia egy év alatt

Krisztus feltámadásának tanúi

15 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. ² Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. ³ Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, ⁴ eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, ⁵ és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. ⁶ Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. ⁷ Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. ⁸ Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. ⁹ Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. ¹⁰ De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. ¹¹ Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.

Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk

¹² Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? ¹³ Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. ¹⁴ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. ¹⁵ Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. ¹⁶ Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. ¹⁷ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. ¹⁸ Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. ¹⁹ Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
²⁰ Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. ²¹ Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. ²² Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. ²³ Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. ²⁴ Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. ²⁵ Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. ²⁶ Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. ²⁷ Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. ²⁸ Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
²⁹ Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? ³⁰ Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban? ³¹ Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. ³² Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. ³³ Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” ³⁴ Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.

A test feltámadása

³⁵ De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? ³⁶ Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal, ³⁷ és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. ³⁸ De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. ³⁹ Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. ⁴⁰ Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. ⁴¹ Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. ⁴² Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; ⁴³ elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. ⁴⁴ Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is. ⁴⁵ Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. ⁴⁶ De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. ⁴⁷ Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való. ⁴⁸ Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. ⁴⁹ És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.
⁵⁰ Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. ⁵¹ Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. ⁵² Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. ⁵³ Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
⁵⁴ Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! ⁵⁵ Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” ⁵⁶ A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. ⁵⁷ De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
⁵⁸ Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

Az adakozás rendje

16 Ami a szentek javára folyó gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, ahogyan azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem. ² A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. ³ Amikor pedig megérkezem, azokat, akiket ti alkalmasnak találtok, elküldöm ajánlólevéllel, hogy adományotokat elvigyék Jeruzsálembe. ⁴ Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, eljönnek velem együtt.

Pál bejelenti látogatását

⁵ Hozzátok pedig akkor megyek, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom, ⁶ de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. ⁷ Mert nem most, átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. ⁸ Efezusban pünkösdig maradok, ⁹ mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok.

Timóteus ajánlása, Apollós kimentése

¹⁰ Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én. ¹¹ Senki se nézze le tehát, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt. ¹² Ami pedig Apollós testvért illeti, nagyon kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképpen sem akart most elmenni. De el fog menni, mihelyt alkalma lesz rá.

Intések és buzdítások

¹³ Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! ¹⁴ Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
¹⁵ Kérlek titeket, testvéreim, mivel tudjátok Sztefanász háza népéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: ¹⁶ ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. ¹⁷ Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert ők távollétetekben pótolnak majd benneteket. ¹⁸ Mert felüdítették mind az én lelkemet, mind a tiéteket. Becsüljétek meg tehát az ilyeneket!

Befejező üdvözletek

¹⁹ Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei. Sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt. ²⁰ Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
²¹ A köszöntést én írom, Pál, a saját kezemmel. ²² Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! ²³ Az Úr Jézus kegyelme veletek! ²⁴ Az én szeretetem legyen mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban! Ámen.