Mai Ige

Az egyik karizma, amit felfedeztem az életemben, az írás.

Az angol nyelv, a kreatív írás és fogalmazás és az idegen nyelvek volt a három leggyengébb területem az iskolában. Gyakran gondoltam azt, hogy a tanáraim csak azért engedtek át ezekből a tárgyakból, hogy ne kelljen még egy évet szenvedniük tőlem.

Amikor olyan feladatot kaptunk, hogy írjunk egy-két oldalt, órákat töltöttem azzal, ami valójában egy rövid időt vett volna igénybe. Egy vagy két mondat leírása után néhány percig bámultam a papírt, és minden múló pillanattal egyre jobban undorodtam attól, hogy milyen darabosan és szánalmasan hangzott, amit leírtam. Végül összegyűrtem a papírt, és kezdtem elölről a folyamatot. Ezt újból és újból megismételtem, amivel rengeteg papírt, időt és mentális energiát pazaroltam el. Visszaemlékszem olyan esetekre, amikor több mint egy órája írtam, és még két bekezdés sem volt meg.

Most tekerjünk előre a harmincas éveim elejére! Ahogy 1991-ben, egy nyári reggelen egyedül sétáltam és imádkoztam egy elhagyatott helyen, Isten így szólt hozzám: „Fiam, azt akarom, hogy írj.”

Magamban felnevettem: „Istenem, szerintem olyan sok fiad és lányod van ezen a földkerekségen, hogy kezdesz már összekeverni minket. Biztos, hogy nem akarod, hogy írjak, csak kérdezd meg a gimnáziumi angoltanáraimat!”

Nem jött válasz. Csak néma csend.

A hallgatását beleegyezésnek vettem. Meggyőztem magam, hogy ezt megúsztam, mivel nem jött válasz Tőle. De a szívem mélyén tudtam, hogy mi az igazság.

Tíz hónappal később, két hét eltéréssel, egymástól függetlenül két nő is odajött hozzám két különböző államban, és szó szerint ugyanazt mondták: „John Bevere, ha nem írod le azt az üzenetet, amit Isten kér, hogy írj le, akkor valaki másnak fogja odaadni az üzenetet, és egy nap majd el kell számolnod a döntéseddel.”

Amikor Texasban a második nő ugyanazt az üzenetet adta át nekem, amit két héttel előtte Floridában mondott az első nő, akkor megszállt Isten szent félelme, és végre cselekedtem. Ez 1992-ben történt, amikor még nem voltak iPadek, csak toll és papír, úgyhogy fogtam egy darab jegyzetlapot, és nagy, vastag betűkkel felírtam a tetejére, hogy SZERZŐDÉS. Utána így folytattam:

Atyám, én nem tudok írni. Úgyhogy ahhoz, hogy engedelmes tudjak lenni, a Te kegyelmedre van szükségem. Ha valóban sor kerül arra, hogy írjak, kérlek, add, hogy minden egyes szót a Te Szellemed ihlessen, és áradjon át rajta a keneted! Kérlek, hogy változtasson meg férfiakat, nőket, gyermekeket, gyülekezeteket, városokat és nemzeteket! Én előre megfogadom, hogy Neked fogok adni minden tiszteletet, dicséretet, dicsőséget és hálaadást. Elpecsételem Veled ezt a szerződést (szövetséget) Jézus hatalmas nevében.

A Te fiad és szolgád: John Bevere

Tekerjünk most előre a mai naphoz, majdnem harminc évvel későbbre! Eddig több mint húsz könyvet írtam, melyeket több tízmillió példányban nyomtattunk ki. Jó néhány ezek közül világi és hívő bestsellerlistán is rajta volt már, országosan és nemzetközi szinten. Több mint száz nyelvre fordították már le őket, és vannak olyan országok, ahol a világi és keresztény kategóriában is a legnagyobb számban kiadott könyvnek számítanak.

Neked mik a legfőbb karizmáid? Gondolkodtál már ezen?