Nehémiás 5-7

Nehémiás harca az uzsorások ellen

5 Közben erősen zúgolódni kezdett a köznép és az asszonyok júdai honfitársaik ellen.

² Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabonát kell kapnunk, hogy ehessünk és éljünk!

³ Voltak, akik meg ezt mondták: Zálogba kell adnunk mezőinket is, szőlőinket is, házainkat is, hogy gabonát tudjunk venni az éhínségben.

⁴ Voltak olyanok is, akik ezt mondták: Mezőnkre és szőlőnkre pénzt kellett kölcsönvennünk, hogy adót fizethessünk a királynak.

⁵ És bár a mi testünk éppen olyan, mint honfitársaink teste, és a mi fiaink éppen olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabszolgáknak kell eladnunk fiainkat és leányainkat. Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetetlenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé.

⁶ Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam,

⁷ és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben,

⁸ ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat.

⁹ Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?!

¹⁰ Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást.

¹¹ Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is!

¹² Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni.

¹³ Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el.

Nehémiás példát mutat áldozatkészségével

¹⁴ Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király Júda országának a helytartójává nevezett ki, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át, nem ettük a helytartónak járó kenyeret, sem én, sem rokonaim.

¹⁵ A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérért és borért több mint negyven ezüstsekelt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok.

¹⁶ Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában.

¹⁷ Az én asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk.

¹⁸ Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek.

¹⁹ Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!

Nehémiást fenyegetik ellenfelei

6 Amikor hírül vitték Szanballatnak, Tóbijjának, az arab Gesemnek és többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a várfalat, és nem maradt rajta egyetlen rés sem, csak még ajtószárnyakat nem állítottam a kapukba,

² ezt az üzenetet küldte nekem Szanballat és Gesem: Jöjj, találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis merényletet terveztek ellenem.

³ Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.

⁴ Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én ugyanúgy feleltem nekik.

⁵ Akkor Szanballat ötödször is hasonló üzenetet küldött nekem legényével, nyílt levéllel a kezében,

⁶ amelyben ez volt írva: A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni.

⁷ Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással!

⁸ Én azonban ezt üzentem neki: Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki.

⁹ Mindenki meg akart bennünket félemlíteni, mert azt gondolták: Majd elmegy a kedvük a munkától, és nem készül az el. - Azért te erősíts engem!

¹⁰ Azután elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, aki be volt zárkózva. Ezt mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak.

¹¹ Én azonban ezt feleltem: A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek!

¹² Mert felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat.

¹³ Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék és gyalázzanak.

¹⁴ Ne feledkezz meg, Istenem, Tóbijjának és Szanballatnak a tetteiről, se Nóadjá prófétanőről, se a többi prófétáról, akik meg akartak félemlíteni engem!

A várfal felépül

¹⁵ A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el.

¹⁶ Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát.

¹⁷ Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbbijjával, Tóbijjá meg velük.

¹⁸ Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jehóhánán pedig Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el.

¹⁹ Jótetteit is emlegették előttem, és az én beszédeimet hírül vitték neki. Tóbijjá pedig leveleket küldött, hogy megfélemlítsen engem.

7 Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat.

² Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánit és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél.

³ Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Jeruzsálem kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és amikor még őrt állanak, csukják be az ajtókat, és zárják be. Jeruzsálem lakói közül őrségeket kell fölállítani, egyeseket az őrhelyeken, másokat saját házuk előtt.

⁴ A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve.

⁵ Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam az először visszatértek származási jegyzékét, és abban ezt találtam följegyezve:

A hazatértek névsora

⁶ A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.

⁷ Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt:

⁸ Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,

⁹ Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,

¹⁰ Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja,

¹¹ Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja,

¹² Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,

¹³ Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja,

¹⁴ Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,

¹⁵ Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja,

¹⁶ Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja,

¹⁷ Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja,

¹⁸ Adónikámnak hatszázhatvanhét leszármazottja,

¹⁹ Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja,

²⁰ Ádinnak hatszázötvenöt leszármazottja,

²¹ Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,

²² Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja,

²³ Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja,

²⁴ Hárifnak száztizenkét leszármazottja,

²⁵ Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja.

²⁶ Betlehemiek és netófáiak száznyolcvannyolcan voltak,

²⁷ Anátótból valók százhuszonnyolcan,

²⁸ Bét-Azmávetból valók negyvenketten,

²⁹ Kirjat-Jeárimból valók, kefiráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,

³⁰ rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,

³¹ Mikmászból valók százhuszonketten,

³² Bételből és Ajból valók százhuszonhárman,

³³ a másik Nebóból valók ötvenketten,

³⁴ a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen,

³⁵ hárimiak háromszázhúszan,

³⁶ jerikóiak háromszáznegyvenöten,

³⁷ lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonegyen,

³⁸ Szenáából valók háromezer-kilencszázharmincan.

A papok, léviták és templomszolgák névsora

³⁹ A papok ezek voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,

⁴⁰ Immér leszármazottai ezerötvenketten,

⁴¹ Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,

⁴² Hárim leszármazottai ezertizenheten.

⁴³ A léviták ezek voltak: Jésúa leszármazottai Kadmiél ágán, és Hódevá leszármazottai hetvennégyen.

⁴⁴ Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan.

⁴⁵ A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.

⁴⁶ Templomszolgák voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,

⁴⁷ Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai,

⁴⁸ Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai,

⁴⁹ Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,

⁵⁰ Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai,

⁵¹ Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai,

⁵² Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai,

⁵³ Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,

⁵⁴ Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,

⁵⁵ Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai,

⁵⁶ Necíah fiai, Hatífá fiai.

⁵⁷ Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai,

⁵⁸ Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

⁵⁹ Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai.

⁶⁰ A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

A származásukat igazolni nem tudók névsora

⁶¹ Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e:

⁶² Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten.

⁶³ A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el.

⁶⁴ Ezek keresték a bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól.

⁶⁵ A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és tummímmal.

⁶⁶ Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,

⁶⁷ azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.

⁶⁸ Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.

Adományok az építkezésre

⁶⁹ A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak, meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst.

⁷⁰ Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire.

⁷¹ A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott.

⁷² A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a városokban. A hetedik hónap beálltával már városaikban laktak Izráel fiai.