A Biblia egy év alatt
2024-10-08
Példabeszédek 26:4-6
4 Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá!
5 Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.
6 Lábát vágja le, és erőszakot szenved, aki ostobával küld üzenetet.
Zsoltárok 29
Isten hatalma a zivatarban
29 Dávid zsoltára. Magasztaljátok az Urat, ti mennyei lények, magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
2 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
3 Az Úr hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az Úr, a nagy vizek fölött.
4 Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja fenséges.
5 Az Úr hangja cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait.
6 A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú.
7 Az Úr hangjára lángok törnek elő.
8 Az Úr hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az Úr Kádés pusztáját.
9 Az Úr hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti.
10 Az Úr trónol az áradat fölött, ott trónol az Úr, az örökkévaló király.
11 Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.
János 1:29-42
29 Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!
30 Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én.
31 Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt."
32 Így tett erről bizonyságot János: "Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta.
33 Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.
34 Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia."
Jézus első követői
35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt,
36 és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: "Íme, az Isten Báránya!"
37 Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust.
38 Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: "Mit kerestek?" Ők pedig ezt válaszolták: "Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?"
39 Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok." Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor.
40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik.
41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" - (ami azt jelenti: Felkent).
42 Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: "Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni" - (ami azt jelenti: Kőszikla).
2 Mózes 10-12
Nyolcadik csapás: A sáskajárás
10 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem keménnyé a szívét, valamint szolgáinak a szívét is, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük.
2 Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr!
3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak!
4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok a határodra.
5 Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő.
6 Sőt tele lesz velük a házad, összes szolgád háza és minden egyiptomi háza. Nem láttak ilyent a mai napig sem őseid, sem azoknak ősei, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól.
7 A fáraótól megkérdezték szolgái: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgálhassanak Istenüknek, az Úrnak! Nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom?
8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak! De kik fognak elmenni?
9 A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Mózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úrnak.
10 A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az Úr, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Vigyázzatok, rosszat akartok!
11 Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az Úrnak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől.
12 Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott!
13 Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az Úr keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat.
14 Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután.
15 Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.
16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem a ti Istenetek, az Úr ellen és tiellenetek.
17 Most azért bocsássátok meg még ez egyszer a vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az Úrhoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem!
18 Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az Úrhoz.
19 Az Úr pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén.
20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait.
Kilencedik csapás: A sötétség
21 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget!
22 Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig.
23 Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.
24 Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, tiszteljétek az Urat, de juhaitok és marháitok itt maradnak! Még a családtagok is elmehetnek veletek.
25 Mózes azonban azt felelte: Inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adnod nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az Úrnak!
26 Velünk fog jönni jószágunk is, nem marad itt egy fia sem, mert abból veszünk, hogy tiszteljük Istenünket, az Urat. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy hogyan kell majd tisztelnünk az Urat.
27 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.
28 Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak!
29 Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!
Készülődés a kivonulásra
11 Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, s akkor majd elbocsát benneteket innen. Mindenestül elbocsát, sőt kikerget benneteket innen.
2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket.
3 Az Úr pedig jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó szolgái, mind pedig a nép előtt.
4 Akkor ezt mondta Mózes: Így szól az Úr: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon,
5 és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje, meg az állatok minden elsőszülöttje is.
6 Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban, amilyen nem volt, és nem is lesz többé.
7 De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom és Izráel között.
8 Ezek a szolgáid pedig mind lejönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki te és az egész nép, amely mögötted van! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól.
9 Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában.
10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait országából.
A páskabárány elrendelése
12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között.
3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt.
4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból.
5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is.
6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.
7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.
8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel.
9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek.
10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.
11 Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.
12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az Úr.
13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
14 Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!
A kovásztalan kenyér elrendelése
15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig.
16 Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges.
17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint.
18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házatokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, akár jövevény, akár az ország szülötte, aki kovászosat eszik.
20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek bárhol laktok!
Tizedik csapás: Az egyiptomi elsőszülöttek megölése
21 Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát.
22 Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.
23 Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson.
24 Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak.
25 Amikor bementek arra a földre, amelyet az Úr ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást.
26 És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás,
27 akkor így feleljetek: Az Úr páska áldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult.
28 Azután elmentek, és úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el.
29 Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét, és az állatok minden elsőszülöttjét.
30 Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes szolgája, meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.
31 A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az Urat, ahogyan kívántátok.
32 Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is!
33 Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk!
Izráel elindul Egyiptomból
34 A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát,
35 és Izráel fiai Mózes beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.
36 Az Úr ugyanis jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így menekültek el Egyiptomból.
37 Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül.
38 Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen nagyszámú jószág.
39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.
40 Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.
41 A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból.
42 Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka az Úré volt. Virrasszon ezen Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre!
A páska törvénye
43 Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle.
44 De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték.
45 Zsellér és napszámos nem ehet belőle.
46 Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni.
47 Izráel egész közössége készítse el ezt.
48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát minden férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle.
49 Ez a törvény egyformán vonatkozik bennszülöttre és jövevényre, aki közöttetek tartózkodik.
50 Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el.
51 Ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Egyiptom földjéről Izráel fiait seregestől.