Mai Ige

Egy pillanatra vizsgáld meg magad! A sokszorozás jellemzi a hozzáállásodat? Vagy inkább a fenntartásra törekedtél a múltban? Ha olyan helyzetben találnád magad, hogy átlagon felüli sikert érnél el, többre vinnéd, mint a szüleid, és kényelmesen megélnél a bevételedből, hogyan reagálnál erre? Elkényelmesednél és alábbhagyna a motivációd?

Légy őszinte az önértékelésedben! Ha eddig inkább a karbantartó és nem a sokszorozó mentalitás jellemzett, akkor a jó hír az, hogy még mindig a földön élsz, és van időd megváltozni. Elkezdheted megsokszorozni, amit rád bíztak, és végső soron több felelősséget fogsz kapni.

Két különböző végkifejlet

Már gyerekkoromban sem volt nehéz felismernem az egymással ellentétes fenntartó és megsokszorozó hozzáállás közti különbséget, hiszen a két nagyapám jól bemutatta ezt nekem. Az egyik 65 éves korában ment nyugdíjba, és egy nagyon kényelmes életstílust vett fel. Amikor egy évben két hetet nálunk töltött, megfigyeltem, hogy nap mint nap nem csinált semmit. Beült a kertünkben levő nagy tölgyfa alá, és pipázott. Hasonló volt a helyzet, amikor mi látogattuk meg őt. Szomorú, de úgy tűnik, hogy élete késői szakaszában inkább csak létezett, mint hogy élt volna.

Amikor a másik nagyapám 62 évesen nyugdíjba ment, az olyan volt, mintha akkor kezdte volna a második életét. A hatvanas éveiben elment a Rutgers Egyetemre mezőgazdaságtant tanulni. Az ezt követő évtizedekben két könyvet is írt, kialakított és karbantartott egy nagy kertet, állatokat nevelt, közreműködött abban a folyamatban, hogy minél több társasház épüljön a floridai partokon, ahol az idős emberek szép környezetben tudnak élni, valamint aktívan részt vett számos más vállalati és közösségi projektben is. Mindig készségesen segített bárkinek, aki szükségben volt.

Amikor meglátogatott minket, vagy mi látogattuk meg őt, azt mindig nagy várakozás előzte meg. Horgászkirándulásokat, vidámparki látogatásokat és New York-i utazásokat szervezett nekünk. Játszott velünk, rendszeresen magával vitt a szomszédokhoz, hogy megismerjük őket, a helyi vállalkozóknak segített a boltjaik körüli feladatokban, és minden este fantasztikus vacsorát főzött nekünk. Ellentétben a másik nagyapámmal, aki a lábát sem tette be a konyhába.

Az egyik nagyapám 75 évesen halt meg, a másik pedig 91 évesen. Ki tudod találni, hogy melyik élt tovább? Igen, az, amelyiknek volt látása, amelyik sokszorozó szemlélettel élt.

Így, hogy szemtanúja voltam mindkét nagyapám döntéseinek, már megtérésem előtt elhatároztam, hogy életemben annak a nagyapámnak a példáját fogom követni, aki egészen utolsó leheletéig sokszorozó hozzáállással és céllal élt.

Myles Munroe barátom a Hogyan hozd ki a legtöbbet a képességeidből? című könyvében ezt írja:

„A temető a leggazdagabb hely a földön, mert itt találod meg azokat a reményeket és álmokat, amelyek soha nem valósultak meg, a könyveket, melyeket soha nem írtak meg, a dalokat, melyeket soha nem énekeltek el, a találmányokat, melyeket sosem publikáltak, a gyógymódokat, melyeket sosem fedeztek fel, mindezt azért, mert valaki túlságosan félt megtenni azt az első lépést.”

Elhívásod teljes elkötelezettséget követel. Ne engedd, hogy Istentől kapott ajándékaid parlagon heverjenek földi életed során!

Isten melletted áll. Hisz benned. Azt akarja, hogy növekedj a Tőle kapott ajándékokban. Ne hátrálj meg! Ne hagyd, hogy bárki vagy bármi eltántorítson a küldetésedtől és az elhívásodtól!

Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogyan sáfárkodtunk az ajándékainkkal, és hogy kihoztuk-e a lehető legtöbbet az életünkből.

Egy életünk és egy dobásunk van arra, hogy mindent beleadjunk, amit csak tudunk. Ne tartsunk vissza semmit, teljesen adjuk át életünket Istennek – hadd bontsa ki, mint egy ajándékot! Ez a valódi élet. Ekkor fogunk valóban életre kelni, és teljes mértékben megtapasztalni az életet.

Holnap megmutatjuk, hogyan teheted meg az első és legfontosabb lépést a teljes élet felé.