Mai Ige

Van valami, ami közös bennünk. Ebben hasonlít a családját eltartó, munkába temetkező férj és a gyermekét egyedül nevelő édesanya. A buliról bulira járó fiatal és a szeretteiért aggódó, otthon ülő nagymama. A betegágyon fekvő, a hajléktalan, az álmatlanul forgolódó milliomos. Minden ember megnyugvást keres. Valószínűleg te is. Hiszen lehet nagy házad, akármennyi pénzed, diplomád vagy követőd, de ha napjaidat feszültségben töltöd, éjszakáid pedig álmatlanul telnek, akkor nem élsz teljes életet.

Béke és biztonság – végső soron ez az, amit szeretnénk. Gyermekként ezt kerestük édesanyánk és édesapánk karjaiban. Később a szerelmünk, a házastársunk ölelésében reméljük megtalálni. Egyesek az anyagiakban keresik, mások bármilyen társaságban, ahol befogadják őket. Megint mások azt várják, hogy a tárgyalások hozzák el a nemzetek közötti békét, az orvos végre egy megnyugtató diagnózist közöljön, vagy éppen kifusson az a hatalmas jelzáloghitel. Sokan ezért nyúlnak a cigarettához, az alkoholhoz vagy akár az állandó képernyőgörgetéshez: csillapítani, oldani az állandó szorongást – legalább egy kis időre.

Ám az igazi békesség nem akkor mutatkozik meg, amikor minden rendben van, hanem amikor semmi sincs rendben – mégis teljes nyugalom honol a szívünkben. Ez a békesség nem a világ békéje, nem a csendes reggelek adta nyugalom, és nem is a vihar utáni napsütés öröme. Ez a békesség felülről jövő, természetfeletti, éppen ezért meghaladja az emberi értelmet.

Richard Wurmbrand neve sokaknak ismerős. Evangélikus lelkipásztor volt a kommunista Romániában, akit azért vetettek börtönbe, mert őszinte hittel hirdette Jézus Krisztust a tiltások ellenére is. Több évig tartották magánzárkában kimondhatatlan kínzások és megaláztatások közepette.

Egyik visszaemlékezésében így írt:

„A börtönben néha táncoltam. Egyszer az őr rám szólt: Megőrültél? Mire azt válaszoltam: Nem. Csak van egy Istenem, aki bent van velem ebben a cellában. És ez elég nekem.”

Miközben társai megtörtek vagy önmaguk ellen fordultak, Wurmbrand szerette a fogvatartóit és imádkozott értük. Megélte Pál apostol szavait: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni a szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:7).

Csak Isten karjaiban vagy igazán biztonságban, csak az Ő közelsége tudja megnyugtatni háborgó lelkedet. Nincs más hely, ahol valódi béke és biztonság vár rád, egyedül Isten jelenléte.

Mély és talán felfoghatatlan igazság ez, de aki egyszer találkozott ezzel a békességgel, soha többé nem keres mást. Mert ez a békesség nem a körülmények tökéletessége vagy a „csillagok jó együttállása”, hanem Krisztus öröksége:

„Az én békességemet adom néktek; nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja…” (János 14:27)

Ez a kiadvány meghívás egy olyan békesség megismerésébe, amely túlmutat mindazon, amit eddig békének hittünk. Abba a békességbe, amely megtart – a magányban, a börtönben, a betegágyon, mert nem emberi erőből táplálkozik, hanem a szerető Isten jelenlétéből.