Mai Ige

Nem mi választjuk e világra érkezésünk időpontját, mint ahogy a távozásunkét sem, de az a mi döntésünkön múlik, miről fognak emlékezni ránk.

Ha az emberek felidézik a nevünket, rövid távon talán csodálattal beszélnek arról, hogy mit értünk el, mit szereztünk meg. Hosszú távon viszont arra emlékeznek leginkább, amit másokért tettünk.

Moses Montefiore volt az első zsidó ember, aki magas hivatalt tölthetett be Londonban. Viktória királynő lovaggá is ütötte 1837-ben. Később emberbaráti cselekedeteiről vált híressé. Finanszírozta egy textilgyár, egy nyomda, egy szélmalom és számos mezőgazdasági kolónia létesítését Palesztinában. A századik születésnapján a London Times vezércikkben méltatta őt. Üzleti vállalkozások és ingatlanvásárlások révén hatalmas vagyont szerzett. De amikor egy riporter megkérdezte tőle, hogy mennyi a vagyona, egy sokkal kisebb számot mondott. „Ennél biztosan több! – mondta a riporter. Sir Moses így válaszolt: „Ön nem azt kérdezte, mennyi van a birtokomban, hanem azt, hogy mennyi a vagyonom. Ezért kiszámoltam, mennyit adakoztam jótékonyságra. Csak annyit érünk, amennyit hajlandók vagyunk megosztani másokkal.”

Amit megtartasz magadnak, az örökre elveszett, de amit leteszel Isten kezébe – legyen akár pénz, idő vagy tehetség –, az örökkévaló örökséggé válik.

Ne feledd: az igazi hagyatékod annak összessége, hogyan éled a mindennapjaidat! Rendszeresen kérdezd meg tehát magadtól: „Mit szeretnék, hogyan emlékezzenek rám a szeretteim? Leszek-e másokra továbbra is hatással, ha itt lejár az időm? Tudom-e őket azután is jó irányba, Isten felé terelni?”

 „A jó ember örökséget hagy még unokáinak is…” (Példabeszédek 13:22)

Az élet befektetés. Nem teheted meg, hogy csak annyit fizetsz be, amennyihez épp kedved van, mégis olyan végeredményt vársz, amiről mindig is álmodtál!

Salamon azt mondja: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember” (Példabeszédek 6:6–11). Kemény megfogalmazás! Ha nem cselekszel helyesen most, akkor életed telén depressziós, megkeseredett ember leszel, aki átkozza elpazarolt ifjúságát, napjai pedig szűkölködésben telnek. A hangyák raktároznak, a madarak fészket építenek, az egész teremtett világ felkészülést folytat, lemond az azonnali örömökről egy jobb jövő reményében. Kövesd a példát!

A jólét és a kegyesség megférnek egymás mellett. Sőt, együtt kell járniuk, mert az álmok anyagi háttér nélkül meghalnak.

Figyelj csak:

1) „Választottaim hosszú ideig élvezik kezük munkájának eredményét.” (Ézsaiás 65:22 NIV)

2) „A jó ember örökséget hagy még unokáinak is…” (Példabeszédek 13:22)

Élvezd jelened minden pillanatát, de közben ne felejts el befektetni a jövődbe! Ha gyakorlatias vagy, próbálj istenfélő életet élni! Ha jámbor életet élsz, próbálj meg gyakorlatias lenni! Az egyiknek ki kell egészítenie a másikat. Kérd Istent, hogy adjon napokat az életedhez, s életet a napjaidhoz!