Mai Ige

Mai világunkat anyagi bizonytalanság jellemzi. A fiatalok számára a diploma megszerzésével járó öröm mellé a diákhitel visszafizetése és a szűkülő munkaerőpiac miatti stressz társul. Az idősebbek közül pedig sokan kénytelenek lecserélni a nyugdíjas évekre vonatkozó álmaikat a 21. század realitásával: „Dolgozz, míg össze nem esel!”

Talán te is úgy érzed, hogy összecsapnak fejed fölött a hullámok a hiteltörlesztés vagy a lakbér fizetése, a karbantartási számlák, a ruházkodás, az élelmiszer- és üzemanyagárak növekedése, az egyetemi tandíj befizetése, valamint a nyugdíjas korra való felkészülés miatt. A nyomás csak még nagyobb, ha alulfoglalkoztatott vagy munkanélküli vagy. Hová fordulhatsz segítségért?

Ellenségekkel körülvéve Dávid Istenhez fordult: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm…” (Zsoltárok 62:6–7). Te miben reménykedsz? A gazdaság fellendülésében vagy a munkaerőpiac javulásában? Dávid reménye biztosabb volt: ő arra számított, hogy a választ Isten változatlan jellemében és hűségében találja.

Jézus azt mondta: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok…” (Máté 6:25). Ez nem azt jelenti, hogy az Úr elítéli, ha jogosan foglalkoztatnak olyan dolgok, melyek a mi felelősségi körünkbe tartoznak. Nem, Ő azt a gondolkodásmódot ítéli el, amely folyamatosan kihagyja Őt az egyenletből, vagy csupán utolsó mentsvárnak tartja.

A romboló aggodalom kivonja Istent a jövőből, hit nélkül néz szembe a rá váró bizonytalannal, összeszámolja a jelen és a jövő kihívásait, de elfelejti hozzáadni Isten ígéreteit és hűségét.

Az aggodalom azt mondatja velünk: „Istenem, de mi lesz, ha…?” Ehelyett a „sokkal inkább” igéket kellene megvallanunk, melyeket Jézus adott nekünk (ld. Máté 6)!

„Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (26. vers) „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (30. vers)

Jézus így bátorít minket: „…ezért ne aggódjatok mindennapi életetek miatt, hogy lesz-e mindenből elég” (Máté 6:25 NLT)! Hiszen emiatt szoktunk aggódni, nem igaz? A hiányok, betegségek, elbocsátások, gazdasági válságok miatt. 

Amikor ötezer ember számára kellett táplálékot biztosítani, ugyanez az aggodalom volt a tanítványokban. Fülöp így összegezte a helyzetet: „…nyolc havi fizetés sem lenne elég arra, hogy annyi kenyeret vegyünk, hogy mindenkinek legalább egy harapásnyi jusson!” (János 6:7 NIV). Mit gondolsz, mit érzett Jézus abban a pillanatban? Közvetlenül mellettük ott állt a megoldás a problémáikra, mégsem fordultak hozzá, amíg sarokba nem szorultak, és nem maradt más választásuk. Az ő kezükben öt kenyér és két hal semminek tűnt. Jézus kezében azonban több mint elég volt arra, hogy tömegeket lakasson jól, és megoldja gondjukat. Ahogy látták a kenyeret megsokasodni, biztosan eljutottak arra a pontra, amikor azt mondták: „Uram, miért kételkedtünk benned valaha is?”

Engedd, hogy problémáid Jézushoz vezessenek – és ha odaértél, maradj is nála!