Győzelem a büszkeségünk felett sorozat 20. nap
Maradj alázatos!
„…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel…” (Efezus 4:2)
Isten elhívása nagy hivatás; sőt, minél nagyobb az elhívásod, annál kisebbé kell válnod a saját szemedben. Jézus azt mondta Jánosról: „…nincs senki nagyobb Jánosnál…” (Lukács 7:28). János viszont azt mondta Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30). Amikor az Úr elhívta, Ezékiel a földre esett, Istennek kellett felszólítania: „…állj a lábadra, beszélni akarok veled!” (Ezékiel 2:1). Amikor János szemtől szembe látta Krisztust Patmosz szigetén, azt írta: „lába elé estem, mint egy halott” (Jelenések 1:17).
Minél több ajándékot kaptál, annál alázatosabbnak kell lenned, és annál inkább el kell ismerned, hogy az erő, amely benned munkálkodik, nem emberi képesség, hanem Isten ereje. Senki sem tudja pontosan, hogy mi volt a „tövis” Pál életében, de tudjuk, hogy ott volt. Hallgasd csak: „…hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe…” (2Korinthus 12:7).
A tövisek sokféle formában jelennek meg, Isten a személyiségünkhöz igazítja és a szükségeinkhez alakítja azokat. Lehet ez egy problémás gyerek, egy zaklatott házasság vagy egy élethosszig tartó betegség. Ez az, ami alázatra késztet, amikor mások felmagasztalni igyekeznek, ez tesz képessé, hogy dicséretet fogadj el anélkül, hogy gőgössé válnál. Bizonyos értelemben ez nem tövis, hanem egy termosztát, ami szabályozza a hozzáállásodat. Ez az, ami a térdeiden tart, és emlékeztet arra, hogy Isten a forrásod, egyedül Isten!