Győzelem a függőség felett sorozat - 4.nap
Az apró dolgok veszélyei
„Fogjátok meg… a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket…!” (Énekek éneke 2:15)
A coloradói Longs Peaken láthatók egy óriási, 400 éves fa maradványai. Sem az idő, sem a viharok, de még a lavinák sem tudták földre dönteni. Mi döntötte le mégis? Egy apró bogár, melyet könnyedén el tudnál taposni. Átrágta magát a kérgen, és felfalta a fa belsejét.
Légy óvatos: a kis kölyökrókák elpusztítják a szőlőskerteket! Apró tettek, de ha elég gyakran gyakorlod őket, megrögzött szokásokká válnak. Apró engedmények, de ha túl sokáig adsz nekik teret, képtelen leszel tisztán látni, hogy mi a bűn.
Emlékszel még arra, amikor bizonyos dolgok nyugtalanítottak? Most már eszedbe sem jut még egyszer meggondolni őket. Vakká lettél a bűnre. Minden alkoholista úgy kezdte, hogy azt mondta magának: „Képes vagyok kezelni ezt.” Az internetes pornográfia áldozatai is (akik egyre fiatalabb korosztályokból kerülnek ki) egyetlen pillantással kezdték, leragadtak egy fantáziaképen, végül pedig szabadon engedtek egy vadállatot, amely
- felfalhatja őket,
- soha nem fog önként visszamenni a ketrecébe.
Mielőtt egy erkölcsi probléma elharapódzott volna a korinthusi gyülekezetben, Pál a következő szavakkal vágta el az útját: „Az a hír járja… paráznaság van köztetek… valaki apjának feleségével hál. Ti pedig annyira felfuvalkodtatok, hogy nem is zavar benneteket… Csekélységként engeditek el a fületek mellett, miközben ez minden, csak nem csekélység. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti? Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek!” (1Korinthus 5:1–7 TM). Kemény beszéd! Egyáltalán, miért csinál Isten ekkora ügyet ebből? Azért, mert a bűn árt nekünk, és bármi, ami fájdalmat okoz az Ő gyermekeinek, feldühíti Őt.
Hogyan bánj a bűneiddel?
Ha vétkezel, bűnödet félvállról is veheted, vagy jelentéktelennek is gondolhatod – de meg-tanulhatsz vele bánni is. Ma szeretném, ha megtanulnál bánni vele, és visszajutni az Isten által tervezett útra. Előle úgysem tudsz eltitkolni semmit. Ha megvallod bűnödet, nem olyat mondasz neki, amiről Ő ne tudna. A megvallással egyetértesz vele abban, hogy a bűn valóban rossz. Hogyan tudna meggyógyítani belőle, ha te letagadod előtte? Vagy helyreállítani, ha nem ismered be, hogy vétkeztél?
Ó, de nyomasztó ez a szó: bűn! Kényelmetlenül érezzük magunkat miatta. Olyan rossz lenne a bűn? Mert végül is mit jelent a bűn? Mennyire nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól! Hányszor próbálunk jobbak lenni, és időnként sajnálkozva elmondani valamit Istennek, de aztán úgy teszünk, mint ha mi sem történt volna.
Figyeld csak: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Milyen csodálatos!
Nem számít, milyen nagyot hibáztál, Isten megbocsát neked. Mert úgy van ez, hogy amikor megvallod bűnödet, Ő megtisztít attól, és amikor megtisztított, akkor helyreáll a benne való bizalmad, és újra vele kezded el járni az utadat. Ennyire egyszerű.
Erről győz meg a következő igevers is: „Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja az Úr – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú” (Ézsaiás 1:18). Egy lépést se cipeld tovább bűneidet! Gyere ma hozzá, engedd meg, hogy megtisztítson és teljessé tegye az életedet!