Mai Ige

Nemet mondani a haragtartásra

„…a harag a bolondok kebelében nyugszik.” (Prédikátor 7:9 Károli)

Egy nap egy sas lecsapott egy menyétre, és elragadta. Amint a nagy madár továbbrepült, hirtelen elernyedt a szárnya és lezuhant a földre, akár egy kődarab. Az apró kis menyét egyetlen csapást mért a sas szívére és az holtan esett le. Ugyanezt teszi veled a keserűség! Időnként mindannyian haragra gerjedünk, de Salamon szerint csak egy bolond engedi meg, hogy a harag beköltözzön a szívébe, és ott szállást vegyen.

Max Lucado így ír: „A gyűlölet úgy kezdődik, mint a repedés a szélvédőmön. Egy, a kavicsos úton száguldó teherautónak köszönhetően megkarcolódott az ablakom. Idővel a karcolásból repedés lett, a repedésből szerteágazó hasadás. Most már nem tudok úgy vezetni, hogy közben eszembe ne jutna az az idióta, aki túl gyorsan hajtott. Habár sosem láttam őt, tudnám jellemezni. Egy agyonhajszolt ember, aki valószínűleg csalja a feleségét, jópár doboz sörrel az ülésén vezet, és olyan hangerővel nézi a tévéjét, hogy a szomszédok nem tudnak tőle aludni.”

A vak düh rányomja bélyegét a külsődre. Beleroppan a hátad, a lelkedről nem is szólva. Meggörnyedsz a súlya alatt. Az előtted álló hegy épp elég meredek, enélkül a teher nélkül is. Dobd hát le! Soha nem kell többet elengedned, mint amennyit Isten elengedett neked.

Akarsz ma megszabadulni? Imádkozd te is: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23:34). Akarsz Istennek tetszeni? Figyelj: „…ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében” (1Péter 2:20).