Győzelem a pénzügyekben és az adósságkezelésben sorozat 10. nap

A bosszú ára

„…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12)

Valaki tartozik neked egy bocsánatkéréssel, egy magyarázattal, egy köszönettel vagy egy második eséllyel? Mit akarsz tenni ezzel kapcsolatban? Továbbra is neheztelsz? Beszélsz róla másoknak? Bosszút állsz?

Képzeld el a következő képet! Egy nagy grizzly medve egyedül lakmározik valamilyen eldobott ételből. Semmilyen más teremtmény nem mer közel menni. Pár perc múlva azonban odasétál egy bűzösborz, helyet foglal mellette, és a grizzly nem tiltakozik. Miért? Mert tudja, hogy magas árat kellene fizetnie.

Bölcsen tennéd, ha megtanulnád ezt a leckét. Feltűnt már, hogy a westernfilmekben a fejvadászok egyedül utaznak? Ki akar együtt lenni olyan fickóval, aki leszámolásból él? Vagy kockáztatni, hogy rossz oldalon áll, és kap egy eltévedt golyót. Nem, az „adósság-rendezés” magányos foglalkozás. Ha nyaggatnak bennünket, azt mondjuk: „púp a hátamon”. Igen, de kinek a hátán? Nem az övékén. Mi vagyunk azok, akik szenvedünk. Ha elszántad magad a leszámolásra, sohasem lesz nyugtod. Hogyan is lenne? Az ellenfeled talán sohasem fizet meg. Hiába gondolod, hogy megérdemelsz egy bocsánatkérést, talán nem fognak veled egyetérteni. Lehet, hogy sosem fogod kiharcolni az igazadat, és ha mégis, egy fabatkát sem fog érni.

Mi a megoldás? „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Szeretnél egy kis békét? Akkor hagyj fel az ilyen vitákkal! Szeretnéd élvezni Isten nagylelkűségét? Akkor hadd élvezzék mások a tiédet! Szeretnél biztos lenni abban, hogy Isten megbocsát neked? Akkor tudod, mit kell tenned, ugye?

Imádkozz így:

Uram, taníts engem utaidra, segíts, hogy ne vesztegessek annyi időt, erőt és igyekezetet egyetlen pillanatnyi felszínes elégtételért! Mutasd meg, kérlek, a megbocsátás szépségét és a kegyelem fenségét! Segíts emlékeznem azokra az emberekre, akik az évek során segítettek nekem, nem pedig utáltak, és emlékeztess azokra, akik áldásomra voltak feltétel nélkül – akkor is, amikor nem érdemeltem meg! Köszönöm neked őket, Uram.