Győzelem a veszteség fájdalma felett sorozat - 20.nap
Bárcsak biztosan tudhatnám!
„Elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thesszalonika 4:17)
Próbálsz hozzászokni, hogy üres melletted az ágy, vagy hogy egy főre készítesz vacsorát? A halál karanténba zárt a bánatoddal, és azon tűnődsz, hol van Isten? Azon töprengsz, bárcsak biztosan tudhatnád, hogy a szeretted jól van? Figyelj: „Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat… maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:15–17).
Azt kérded, miért lehetsz ebben biztos? Azért, mert a kereszten Jézus megmérkőzött a Sátánnal, és legyőzte őt. Belefáradt, hogy megfélemlítve lásson minket, bement hát a halál sötét alagútjába, és azt a mennybe vezető, kivilágított aluljáróvá változtatta. Győztesen jött ki és kihirdette: „Halál, hol a te diadalod?” (1Korinthus 15:55).
Dan Richardson búcsúztatásán a következő szavakat intézték az egybegyűltekhez: „A rák sem képes mindenre. Nem tudja megbénítani a szeretetet, elpusztítani a hitet, felemészteni a békét, lerombolni az önbizalmat, megölni a barátságot, kizárni az emlékeket, elhallgattatni a bátorságot, elfoglalni a lelket, rövidíteni az örök életet, vagy kisebbíteni a feltámadás hatalmát.”
Légy bátor, Isten egy hatalmas családi találkozót tervez!
Imádkozz így:
Istenem, segíts ma meglátnom, ahogy munkálkodsz az életemben, és add, hogy a szívem tele legyen hálaadással, mert te soha nem hagysz el, hanem törődsz velem, és elküldöd hozzám hírnökeidet! Ámen!