Mai Ige

Gyász és veszteség életünk bármely szakaszában beköszönthet. Éppúgy szomorúsággal tölthet el egy kedves háziállat elpusztulása, mint ha elveszítjük az állásunkat. A gyász fájdalma bármilyen veszteséggel együtt járhat, bár hossza és mélysége változó lehet.

Mondhatjuk, hogy a gyász egy traumatikus élményt követő gyógyulási folyamat része. Az egyén a gyász különböző szakaszait éli át, általában az alábbiakat:

1. Sokk, döbbenet vagy hitetlenség a veszteség megtörténtét illetően.
2. A tagadás szakasza, melyben az ember nem hajlandó elfogadni a veszteséget.
3. Az alku szakasza, amikor az ember megpróbálja a veszteséget oly módon csillapítani, hogy más emberekkel vagy Istennel próbál „üzletelni”.
4. A bűntudat szakasza, amely leginkább a „Bárcsak ezt és ezt tettem volna…” mondatokkal jellemezhető.
5. A harag szakaszán is sokan átesnek. Haragjuk a veszteségre, az elvesztett személyre vagy akár Istenre irányul.
6. A levertség és búskomorság olyan szakasz, amely a gyász megélése során időnként vissza-visszatér. A depressziót záró megnyugvás azt mutatja, hogy az ember elfogadta a veszteség tényét, és kész továbblépni.
7. Az elfogadás és remény pedig azt jelenti, hogy az ember megérti: bár az élet már sohasem lesz olyan, mint korábban, mégis megy tovább; van értelme és találhatunk benne reményt.

Íme a lista, hogy mit tegyünk és mit ne:

• Hagyj magadnak – vagy annak a személynek, akivel törődsz – lehetőséget, hogy a maga módján gyászoljon! Addig, ameddig szükséges.
• Rendszerezd a gyászhoz kötődő problémákat, és először a könnyen orvosolhatóakkal foglalkozz!
• Beszélj a veszteségről és bátoríts erre másokat is! Ez különösen sokat segít, ha egy szeretted haláláról van szó.
• Támaszkodj családi és baráti kapcsolataidra!
• Keress egy támogatócsoportot, ahová csatlakozhatsz!
• Alakíts ki módokat, hogy megemlékezz a veszteségről (születésnapok, évfordulók stb.)!
• Fordulj Istenhez annak tudatában, hogy ő tudja és megérti, min mész keresztül!
• Légy türelmes önmagadhoz és másokhoz is! Továbbra is szeress és remélj!

• Ne gondold, hogy van jó vagy rossz módja a gyászolásnak!
• Ne hagyd, hogy siettessenek vagy kényszerítsenek arra, hogy továbblépj, vagy felhagyj a bánkódással, amíg erre nem vagy kész. Amikor tovább tudsz lépni, természetesnek fogod érezni.
• Ne zárd magadba a fájdalmat, beszélj róla nyíltan a családoddal és barátaiddal!
• Ne büntesd magad azzal, hogy mit tehettél volna, vagy mit nem tettél meg!
• Ne mondd a fájdalommal küszködőnek, hogy tudod, mit érez!
• Ha kényelmetlenül is érzed magad attól, ahogy valaki a fájdalmát kezeli, ne próbáld megváltoztatni az érzéseit!
• Ne vedd át a gyászoló személy élete felett az irányítást!
• Ne hagyj fel a gyászoló látogatásával!
• Ne prédikálj neki!
• Ne ajánld fel, hogy bármikor felhívhat vagy átjöhet hozzád, hacsak nem vagy erre valóban felkészülve!
• Ne zárd ki magad családi, baráti körödből és a gyülekezetedből! Maradj közel hozzájuk és Istenhez!