Isten vezetése 2. nap
A gyümölcsöző élet titka
A keresztyénség lényegében személyes kapcsolat Istennel, következésképp Isten bizonyára ma is beszél hozzánk.
Egy kapcsolat azonban nem épülhet egyoldalú szónoklatokra; rendszeres, bensőséges érintkezésre van szükség a két személy között, amelyben felváltva beszélnek, illetve hallgatják egymást. Meghallani Isten hangját, ahogy Lelke által szól hozzánk, nem csupán természetes, de létfontosságú. Pál azt írta: „Ti… nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róma 8:9).
Ha átadtad életedet Jézusnak, az többé nem folytatódik az addig megszokott módon. Az élet többé nem csak annyiból áll, amit látunk, érzékelünk vagy ki tudunk számítani. Az új élet hitben járásra, Istenbe vetett bizalomra hív, folyamatos nyitottsággal az ő hangjára, a Lélek vezetésére.
Vannak köztünk, akik vonakodnak attól, hogy megnyissák magukat Isten vezetése előtt, azok miatt az emberek miatt, akik állítják, hogy Isten vezeti őket, de a viselkedésük megrémít minket. Olyanok ők, mintha valamiféle döntésképességet korlátozó agyműtétet hajtottak volna végre magukon, és most elvárják, hogy Isten döntse el azt is, mit vegyenek fel reggel vagy mit egyenek vacsorára. Azt hangoztatják, hogy óránként kapnak vezetést, minden napra látást és hetente legalább egy csodát. Sokan ettől épp az ellenkező irányba futunk. Számunkra a Lélek „késztetései” emberi természetünk és hagyományos gondolkodásunk ellen valónak tűnnek. Annyira megszoktuk, hogy magunk irányítjuk életünket, hogy nehezünkre esik átadni a vezetést. Szeretnénk, ha a dolog kissé átláthatóbb lenne, mert így túlságosan megfoghatatlannak és titokzatosnak tűnik. Ettől elbátortalanodunk. Így aztán amikor érezzük a Lélek vezetését, elkezdjük kielemezni, megvitatni, eldöntjük, hogy nem logikus, ezért nem is figyelünk oda rá. Mekkora veszteség!
Néhányan szeretnénk engedelmeskedni Isten Lelkének, de nem vagyunk benne biztosak, hogy valóban ő szól hozzánk. „Valóban Isten hangját hallom vagy csak a saját gondolataimat és vágyaimat?” Nem szeretnénk belefulladni a mély vízbe, ezért még a partot is messzire elkerüljük. Ezek a reakciók érthetőek. Pál mégis azt írja: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” (Galata 5:25). Amikor megnyitjuk magunkat Isten Lelke előtt, és lépteinket hozzá igazítjuk, életünk izgalmassá, sikeressé, sőt, ami a legjobb: gyümölcsözővé válik.
De hogyan vezet Isten? Erről lesz szó a holnapi elmélkedésben!