Járj Istennel mindennap! 6. nap
Legyen tartásod!
Megfigyelted már, milyen gyakran döntik el mások, hogy mi fontos számunkra és mi nem? Például azt mondják, hogy az igazgatóság elnöke fontos ember, de a takarítónő nem az. Ha beveszed ezt a képtelenséget, akkor alacsonyabb rendűnek és bizonytalannak fogod érezni magad, tele leszel nehezteléssel és versengési vággyal. Azért fogsz küzdeni, hogy olyanná legyél, akit ők elismernek, ezzel pedig azt kockáztatod, hogy nem azzá válsz, akinek Isten akar látni.
Vagy ami még ennél is rosszabb, ha azt teszed, amire Isten elhívott, de soha nem találsz benne örömet és beteljesedést, mert ők annyi kételyt ültettek el gondolataidban. Ne élj így tovább!
Bátorság kell ahhoz, hogy a Szentlélek vezessen. Nem könnyű kitörni a családi sablonokból vagy kilépni a határok közül, amiket mások állítottak fel számodra. Ha ezt teszed, rosszallással, sőt, talán elutasítással kell szembenézned. Jézus átélte mindezt. Amikor ők ezt mondták: „Hát nem az ács fia ez?” (Máté 13:55), ezen azt értették: „Tudnia kellene, hol a helye!” Vigyázz, rólad is ezt mondják!
Pál azt írja: „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek” (Róma 14:12). A végső elszámoláskor egyedül kell Isten előtt felelned. Akkor rá fogsz jönni, hogy nem csupán ítélkezőnek lenni rossz, hanem épp ennyire rossz az is, ha hagyod, hogy mások véleménye irányítson, vagy elérje, hogy ne teljesítsd Isten életedre vonatkozó akaratát.
Hallgasd csak: „áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma” (Jeremiás 17:7). Ahhoz, hogy Isten vezetését kövesd, önbizalomra – de nem önhittségre – van szükséged. Tudnod kell, hogy:
- Isten feltétel nélkül szeret téged;
- csodálatos terve van az életedre;
- képes vagy arra, hogy meghalld őt;
- bármit is kér tőled, ő maga tesz képessé rá.
Sok csalódottságunk és keserűségünk származik abból, ha nem a megfelelő dolgokba vetjük bizalmunkat. Hallgasd csak: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik…” (Jeremiás 17:5). Isten nem fogja engedni, hogy sikert érj el, amíg meg nem tanulsz egyedül benne bízni.
Mindannyiunknak rendeltetésünk van. De az, hogy egy céllal születtünk erre a világra, még nem jelenti azt, hogy ez automatikusan be is fog következni. Én nagyon sok hibát elkövettem az évek során, amíg Isten formált. Egyszer annyira elcsüggedtem, hogy ki akartam állni a szolgálatból. De Isten még akkor is munkálkodott az életemben. A Biblia azt mondja, hogy így jutunk „hitből hitbe” (Róma 1:17). Azokban a napokban, úgy tűnik, hitből kétségekbe jutottam, majd újból hitbe.
Fokozatosan megtanultam azonban (igen, tanulni kell, és ehhez időre van szükség), hogyan bízzak Istenben, hogyan bízzak az elhívatásomban, és hogyan bízzak abban, hogy képes leszek Isten vezetése szerint járni.
Ha tudod, hogy valamit Isten mondott neked, akkor légy határozott, rendíthetetlen! A valóban értékes dolgok sosem jönnek könnyen. Ha úgy érzed, gyengülsz, kérj Istentől eltökéltséget! Őbenne ez megvan, és Lelke által téged is részesít belőle.