Mai Ige

„A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál,
és a viszály olyan, mint egy városkapun a zár.” (Példabeszédek 18:19)

Egy megsértett embert nehezebb megnyerni, mint egy megerősített várost. Az erős városokat falak vették körül. A falak biztosították a város védelmét. Kívül tartották a nemkívánatos személyeket és az ellenséget. Minden belépőt ellenőriztek. Akik adóval tartoztak, azokat nem engedték be, amíg nem fizettek. Akiről úgy gondolták, hogy fenyegeti a város egészségét vagy biztonságát, azt kívül tartották.

Amikor megbántanak minket, mi is falakat építünk, hogy őrizzük a szívünket és megakadályozzuk a további sérüléseket. Válogatósakká válunk, és megtagadjuk a belépést mindazoknak, akiktől félünk, hogy meg fognak bántani. Kiszűrünk mindenkit, akiről úgy gondoljuk, hogy tartozik nekünk valamivel. Megtagadjuk a belépést ezektől az emberektől mindaddig, amíg teljesen ki nem fizették az adósságaikat. Csak azokat engedjük be az életünkbe, akikről úgy hisszük, hogy a mi oldalunkon állnak.

Anélkül hogy észrevennénk, ezek a védelmi falak börtönné válnak. Ekkor már nemcsak azt fontoljuk meg, ki jöhet be, hanem rettegésünkben nem is merészkedünk az erődítményünkön kívül.

A sértődött keresztények befelé koncentrálnak és önmagukra összpontosítanak. Ilyenkor nagy gonddal őrizzük jogainkat és személyes kapcsolatainkat. Minden energiánkat felemésztve próbáljuk bebiztosítani, hogy a jövőben ne érjen minket sérelem. Pedig ha nem kockáztatjuk meg, hogy megbántanak, akkor nem tudunk feltétel nélküli szeretetet adni. A feltétel nélküli szeretet megadja a jogot másoknak, hogy megbántsanak minket.

A szeretet nem keresi a maga hasznát, de a megbántott emberek egyre önzőbbek és zárkózottabbak lesznek. Ebben a légkörben Isten szeretete kihűl. Erre természetes példa a Szentföld két tengere. A Galileai-tengerbe szabadon áramlik a víz, és szabad lefolyása van. Bőséges benne az élet, sokféle halat és növényt lát el táplálékkal. A Galileai-tenger vizét a Jordán folyó viszi a Holt-tengerbe. Azonban a Holt-tenger csak befogadja a vizet, és nem engedi tovább. Nincsenek benne élő növények vagy halak. A Galileai-tengerből jövő élettel teli víz halott lesz, amikor összekeveredik a Holt-tengerben összegyűlt vízzel. Az életet nem lehet fenntartani, ha magunkban tartjuk: tovább kell adni ingyen!

A sértődött keresztény tehát befogadja az életet, de a félelem miatt nem tudja továbbadni. Ennek az eredménye az, hogy még az az élet is, ami bejön, megposhad a sértettség börtönfalai között. Az Újszövetség ezeket a falakat erődítményekként írja le.

„Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (2Korinthus 10:4–5)

Ezek az erődítmények olyan gondolkodási mintákat alakítanak ki, amelyeken keresztülmegy minden bejövő információ. Habár eredetileg védekezésül állították fel őket, gyötrelem és torzítás forrásaivá válnak.

Ha mindent a múltbeli sérüléseinken, elutasítottságainkon és tapasztalatainkon keresztül szűrünk meg, lehetetlennek találjuk, hogy higgyünk Istennek. Nem tudjuk elhinni, hogy azt gondolja, amit mond. Kételkedünk a jóságában és a hűségében, mivel emberi mérce szerint ítéljük meg Őt. De Isten nem ember! Ő nem hazudhat (ld. 4Mózes 23:19). Az Ő útjai nem olyanok, mint a mieink, és az Ő gondolatai nem a mieink (ld. Ézsaiás 55:8–9).

Ha nem bánunk el vele, a sértődés végül halálhoz vezet. Ám ha ellenállsz a kísértésnek, és nem sértődsz meg, akkor Isten nagy győzelmet ad.

Továbbadnád ezt az értékes üzenetet? Vagy nyomtatott formában olvasnád a teljes tartalmat?

Rendeld meg „Kiút a sértődöttség csapdájából" című kiadványunkat itt: maiige.hu/kiut