Mai Ige

Most következzen a történet egy speciális iskolai programról, mely arra hivatott, hogy hosszabb kórházi tartózkodás esetén segítsen a diákoknak lépést tartani a feladataikkal. Egy nap az egyik programban dolgozó tanárhoz érkezett egy ilyenkor szokásos üzenet, hogy egy bizonyos gyerekhez juttassa el a kórházba a jelenlegi tananyagot. A gyerek osztályfőnökével való rövid egyeztetés után, a tanár lejegyezte a fiú nevét és szobaszámát. „Jelenleg a főnevekről és határozószókról tanulunk” – magyarázta az osztályfőnök. – „Nagyon hálás lennék, ha segítene neki megérteni ezeket a fogalmakat, hogy ne maradjon le túlságosan.”

A megbízott tanár tehát aznap este meglátogatta a fiút a kórházban. Egy dolgot viszont senki sem közölt vele, hogy a fiú nagyfokú égési sérüléseket szenvedett, és ezért rettenetes fájdalmai vannak. A nyilvánvalóan szenvedő diák látványától megzavarodva így hebegett:

„Azért küldtek, hogy segítsek neked megismerkedni a főnevekkel és a határozószókkal”. A kórházat elhagyva úgy érezte, hogy kudarcot vallott. A következő nap azonban, amikor visszatért a kórházba, odarohant hozzá a nővérke és izgatottan kérdezte: „Mit csinált azzal a fiúval?” Aggodalmában, hogy valami rosszat követett el a tanár mentegetőzni kezdett.

„Nem, nem, félreérti a helyzetet” – válaszolta a mentegetőzésre a nővér lelkesen. – „Nagyon aggódtunk a fiú miatt, mert úgy tűnt teljesen feladta, de tegnap óta küzd, megváltozott a hozzáállása, és már jól reagál a kezelésekre. Úgy tűnik, mintha eldöntötte volna, hogy élni fog.”

Két héttel később a fiú elmagyarázta mi is történt. Mielőtt a tanár meglátogatta a kórházban, teljesen feladta a reményt, a megjelenésével azonban minden megváltozott. A fiú egy egyszerű felismerésre jutott, melyet a következőképpen mesélt el: „Nem küldtek volna nyelvtan feladatokat egy haldokló fiúnak, igaz?”

A remény ereje csodálatos. A kórházban, betegséggel, szomorúsággal és rossz hírekkel körülvéve a fiú először feladta. Egy olyan aprónak tűnő gesztus azonban, mint egy elküldött tananyag, hirtelen annyi reményt adott neki, hogy azonnal átformálódott a gondolkodása, és felbátorodott a küzdelemre. Ha egyetlen személy ilyen nagy reménydózist képes adni, képzeld el, mi lenne, ha rendszeresen ilyen emberekkel lennél körülvéve. Mire lenne képes 5, 10 vagy 20 ilyen ember?

Gondolj bele, hogyan hatna ez az életedre! Az igazság az, hogy a körülöttünk lévő dolgok, emberek hatást gyakorolnak ránk. Ha reményteli, pozitív beállítottságú emberekkel veszed körül magad, te magad is megtelsz reménnyel és optimizmussal. Ha azonban depressziós, reményvesztett emberekkel töltöd az időd nagy részét, sőt részt is vállalsz lehangoló, romboló tevékenységükben, akkor magad is frusztrált és reményvesztett leszel. Sok minden múlik azon tehát, hogy mivel veszed körül magad. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden létező negatív hatást ki tudunk szűrni az életünkből. Időnként a körülményeink amúgy sem feltétlenül a döntéseink következményei, de azért jó, ha odafigyelünk, hogy döntéshelyzetben a lehető legbölcsebben, a jó javára döntsünk.

Nem kell depressziósan, remény nélkül élned. Isten segítségével megszabadulhatsz az ellenség minden negatív, énközpontú hazugságától, és reményteli környezetben élhetsz. Építsd az életed Isten Igéjének igazságára, ahelyett, hogy bedőlnél az ellenség hazugságainak! Egy Igerész, amit gyakran idézek, az 1Péter 5:7 azt mondja:

„Minden gondotokat (szorongásotokat, aggodalmatokat, problémátokat egyszer és mindenkorra) ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.”

El kell vetnünk a gondokat. Elvetni annyit tesz, mint elhajítani, eldobni. Hát nem nagyszerű? Nemcsak, hogy elengedjük a gondokat, és szépen magunk mellé helyezzük, hogy később újra cipelhessük, hanem elhajítjuk magunktól. Olyan messze dobjuk, amennyire csak tőlünk telik, hogy többé ne is érjük el. Istenre vetjük a terheinket, és Ő gondoskodik rólunk. Utasítsd el az olyan hazugságokat, mint a Senki sem szeret engem. Senki sem akar majd velem ebédelni. Soha nem fogok meggyógyulni. Soha nem léptetnek elő. Soha nem találok társra. Ne vedd körbe magad reményvesztett gondolatokkal! Vesd az Úrra minden gondodat, abban a pillanatban, ahogy felmerülnek, és az életed hamarosan virágzásnak indul. Az idegeskedés és az aggodalom, melyek eddig nyomasztottak, hirtelen elvesztik a hatalmukat feletted.

Időnként harcolnunk kell a reménységért. Ki kell szorítanunk a világ negatív hangjait, amelyek megpróbálják azt elfojtani. Fontosnak tartom, hogy pozitív, derűs emberekkel vegyük körül magunkat. Legalább néhány optimista ember legyen az életünkben, akik reményt adnak másoknak.

Ha eddig sok negatív hatás, kétely, bizonytalanság, aggodalom és csalódás vett körül, itt az ideje a változásnak. Ne engedd többé, hogy ezek irányítsák az életedet. Megváltoztathatod a környezetedet – élhetsz reményteli életet.

Részlet Joyce Meyer – Fel a fejjel! c. könyvéből. Kiadja az MPE Szigetszentmiklósi Szabadkeresztény Gyülekezet. A könyvről további információk itt érhetők el.