Mai Ige

Egy jobb holnap

A kínaiak érdekes jelet alkalmaznak a krízis szó jelölésére; a szimbólum egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget. Amikor nagy a tét, és a végkimenetel kétséges, a cél elő tud törni a fájdalomból, mint ahogy a szépség felbukkan a hamu alól. Az igazi gyógyulás azonban nem kezdődik el, amíg szembe nem nézel a tényekkel, és ki nem mutatod fájdalmadat. Ez azt jelenti, amit Dávid is tett: Istenhez vitte. „Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként?” (Zsoltárok 13:3)

A gyógyuláshoz vezető első lépés, ha felnyitjuk a sebet; szintúgy a te gyógyulásodhoz vezető első lépés is az, ha szembenézel az igazsággal. Azok, akik a krízis által növekedni tudnak, megtanulják, hogy milyen reményeket, álmokat, várakozásokat sértett meg az esemény. Felismerik, hogy hol van szükség javításra, aztán térképet készítenek maguknak a jövőhöz. Először azt fogod érezni, hogy „már semmi sem lesz a régi”. Ez teljesen természetes. Lehet, hogy változtatnod kell azon, hogyan dolgozol, mivel töltöd a szabadidődet vagy hogyan viszonyulsz a családodhoz, barátaidhoz. A krízisnek az a lényege, hogy kibillenti egyensúlyából a világodat. Ugyanakkor arra is késztet, hogy mélyen magadba nézz, és megtaláld azokat a rejtett erőforrásokat, melyekről nem is tudtad, hogy léteznek. Lehet, hogy most nem igazán érzed magad bátornak vagy reményteljesnek, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok nincsenek ott benned arra várva, hogy kinyisd a csapot. Még ha ma nem is érzed magad erősnek, erőt meríthetsz Istenből, aki erős. „Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsoltárok 18:2–3) Nézz szembe a krízissel! Találd meg benne Istent! Kövesd őt, és ő jobb holnapot fog adni neked!

Mit tegyünk krízisben?

Jellemzően azon a háromféle módon reagálunk a krízisre, ahogy a tengerészek tették a hajón, melyen Pál utazott: „…szélvihar csapott le a tengerre. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele” (ApCsel 27:14–15 ÚF). Az első dolog, amire az élet viharai könnyen rávesznek, hogy sodródjunk. Elveszítjük szemünk elől a célt, és elfelejtjük, hová tartunk. Nem törődünk értékeinkkel és letérünk a pályáról.

Mivel nem volt iránytűjük, a csillagokat pedig a vihartól nem látták, a tengerészek a sötétben tapogatóztak. Ez felvet egy kérdést: te jellemzően hogy reagálsz egy sötét helyzetre, amikor nem látod a csillagokat és nincs iránytűd? Sodródsz? Oda mész, ahová a hullámok visznek? Engeded, hogy a gondjaid lesújtsanak és ide-oda taszigáljanak? Az élet erős áramlatai elcsüggeszthetnek, és elérik, hogy azon tűnődj: „Mi értelme? Miért küzdjek ellene?” Így végül sodródsz az árral. Most azonban itt az ideje az ellenkezőjét tenni! Kapaszkodj erősebben! „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. (…) Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:23, 35–36)

Figyeld csak meg: „hű az, aki ígéretet tett.” Kérdés: cserben hagyott valaha Isten? Válasz: nem, soha! És nem is fog.

Mit tanulhatsz a krízisből?

A nehézség soha nem éri meglepetésként Istent! Úgy tűnik, mindenki, akit ő használ, egyik kihívással a másik után kerül szembe. Figyeld meg, hogy jellemzi Pál a keresztény életet: „úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben (…), mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:4–10).

Isten soha nem ígért neked rózsakertet, de ott lesz veled a csatamezőn, átvisz a viharon, és a csapások időszakát a növekedés időszakává változtatja. Amikor a hited tűzpróbában van, az tulajdonképpen vonzza Isten erejét, és az ő kegyelmét hozza el a helyzetedbe! Még Jézus is az elszenvedett dolgok által tanulta meg az engedelmességet (ld. Zsidók 5:8). Tehát örülj: nem veszítesz, tanulsz!

Részlet az Isten jót fog kihozni belőle c. kiadványunkból.