Mai Ige

Mindig megdöbbenek, amikor azokra az emberekre gondolok a világban, akik úgy gondolják, nincs szükségük Istenre. Ha nem lenne ott Isten az életem minden egyes pillanatában, nem látnám semminek az értelmét. Isten úgy alkotott meg minket, hogy szükségünk legyen Rá. (…)

A bizalom nem egy kötelezettség, amellyel tartozunk Istennek, hanem olyan kiváltság, amelyben Ő részesít bennünket. Arra hív, hogy bízzunk Benne, és ha megtesszük, egy békés, örömteli és gyümölcsöző élet előtt nyitjuk meg az ajtót. (…)

Bizalom: megnyugvás Isten hűségében

A Biblia azt mondja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsoltárok 55:23). Tetszik a gondolat, hogy felszabadulok egy teher súlya alól. Gyakran nehéz szívvel és gondterhelt elmével élünk, de Isten ennél jobb életet szán nekünk, de ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha Belé vetjük a bizalmunkat. Noah Webster azt mondja, hogy a bizalom az elme megnyugvása. (…) Arról ismerhetjük fel, hogy valóban bízunk-e Istenben vagy csupán próbálkozunk bízni Benne, hogy a lelkünk megnyugodott-e Isten hűségében vagy sem.

A bizalom döntés kérdése

Ennek a megértése segített megtanulnom, mit jelent a valódi Istenbe vetett bizalom. Nem csupán szavak kimondása, hanem a terhem átadása; egy döntésen alapuló cselekedet, amely megnyugvást hoz a lelkembe (elmémbe, akaratomba, érzelmeimbe). Képzeld csak el, hogy egy kövekkel teli hátizsákot viszel magaddal mindenhová! Viszed a munkába, a piacra, a gyülekezetbe; nagyon nehéz, de te csak cipeled tovább. Most képzeld el, hogy úgy döntesz: ledobod! Képzeld csak el, mennyivel jobban éreznéd magad és mennyivel könnyebb lenne minden!

Ez történik, amikor aggodalmaskodunk és cipeljük a terheink súlyát, ahelyett, hogy rábíznánk Istenre. Továbbra is ellátjuk a feladatainkat, megtesszük, amit kell, de a teher súlya komoly feszültséget okoz bennünk és nagyon megnehezíti az életünket. Akár ma is eldöntheted, hogy az Istenbe vetett bizalommal ledobod a terhedet, és ha ezt választod, boldog leszel.

Légy őszinte! A bizalom gyümölcse: békesség

Sok emberrel találkozom, akik habozás nélkül közlik: ők bíznak abban, hogy Isten meg fogja oldani a problémáikat, ugyanakkor azt is kimondják, hogy félnek, aggódnak, és kétségbeesetten próbálják kiokoskodni, hogy mit tegyenek.

Megtanultam, hogy az Istennel való kapcsolatunk úgy működik a legegészségesebben, ha őszinték vagyunk Vele. Ő már tudja az igazságot, nekünk viszont segít szembenézni vele. Sok évet elpazaroltam azzal, hogy azt állítottam: bízom Istenben, miközben aggodalmaskodtam és nyomorultul éreztem magam; és komoly segítséget jelentett a felismerés, hogy a valódi bizalom jó gyümölcsöket terem. Például békességet – egy minden értelmet meghaladó békét!

Ismerd meg Isten jellemét még jobban!

A bizalom attól függ, hogy mit tudunk annak a jelleméről, akiben bízni kellene. Ha nem tudjuk elhinni, hogy az a személy jó, igaz, kedves, jóindulatú és megbízható, akkor nem tudjuk belé vetni a bizalmunkat. (…) Könnyű bízni valakiben, akiről elhisszük, hogy szeret minket, és nemcsak van hatalma, hogy segítsen nekünk, de akar is segíteni! (…)

Ahogy visszanézek az életemre, határozottan állíthatom, hogy Isten hűséges. Mindig ott van mellettünk, még akkor is, ha nem látjuk vagy nem érezzük. (…) Bármikor, ha nehézséget jelent számomra Istenben bízni, azokra a dolgokra emlékezem, amelyeket a múltban tett értem, így biztos lehetek benne, hogy ismét megteszi. (…) Érdemes lenne összeírnod, akár most rögtön, olyan eseteket, mikor megtapasztaltad Isten hűségét az életedben. (…)

A „hűséges” szó helyett szokták azt is használni, hogy „megbízható” vagy „akire lehet hagyatkozni”. Rábízhatjuk magunkat Istenre! Támaszkodhatunk Rá. (…) Ő a Szikla, amelyre állhatunk egy olyan világban, amely gyakran a bizonytalanság örvénylő tengere. (…) Kész arra, hogy kezeljen bármit, amit mi nem tudunk kezelni. (…)

Engedd, hogy Isten részese legyen a napodnak, beszélj Vele mindenről! Az ima egyszerű beszélgetés Istennel, ezért arra bátorítalak, hogy ne egy elvégzendő feladatként tekints rá. Az imával nyitunk utat Istennek az életünk minden területére, beleértve azokat is, amelyek megpróbálnak megfosztani minket a békességünktől, és szorongással töltenek el. (…)

Mi van, ha nem kapom meg, amit akarok?

Az Istenben való bizalom még nem garantálja, hogy mindig megkapjuk, amit akarunk. Ha azonban mégsem kapjuk meg, az csak azért van, mert Isten valami jobbat tartogat a számunkra. (…) A nyugalmunk attól függ, készek vagyunk-e bízni abban, hogy Isten akarata jobb a miénknél, még akkor is, ha nem értjük. (…) Minél inkább átadjuk az uralmat az életünk felett Istennek, annál nagyobb békességet nyerünk! (…) Gondolkodj el ezen az igeversen:

„Kinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében [hajlamait és jellemét illetően egyaránt], mivel Te benned bízik (Rád bízza magát, Rád támaszkodik és Benned reménykedik).” (Ézsaiás 26:3)

Szenvedésen és megválaszolatlan kérdéseken túl

(…) Ha Isten jó és mindenható, miért nem kezd valamit azokkal a szörnyű helyzetekkel, amelyekben az emberek vannak? Hogyan bízhatunk valakiben, aki elvehetné a fájdalmunkat, de nem teszi? Ha már itt tartunk: miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel? Az apám, aki nagyon gonosz volt, nyolcvanhárom évet élt, ugyanakkor nemrég voltam egy harminchét éves kétgyermekes keresztény feleség temetésén. Miért van az, hogy a gonosz emberek néha hosszú életet élnek, míg a jók fiatalon meghalnak?

Vannak válaszok, de nem biztos, hogy ezek mindenki számára kielégítőek és elégségesek lennének. (…) Az Istenben való bizalomhoz az kell, hogy megválaszolatlan kérdéseink ellenére is bízzunk Benne. Az Istenbe vetett korlátlan hit azt is jelenti, hogy nem törik meg a bizalmunk, ha egy kérdésünkre nincs válasz! (…)

Miután tizenöt évig jelentett iszonyatos szenvedést apám szexuális bántalmazása, és még aztán huszonöt vagy még több évig szenvedtem ennek a bántalmazásnak a következményeitől, mondhatom, sok kérdésem volt! (…) Bár nem mentett ki belőle, de megadta az erőt, hogy kibírjam, és a kegyelmet, hogy helyreálljak belőle. Túl sokszor figyelünk arra, amit nem tett meg Isten, ahelyett, hogy arra figyelnénk, amit megtett értünk. (…) Ne hagyd, hogy az, amit nem értesz, eltakarja előled Isten jóságát! (…) Tetszik az a kijelentés, amit Lee Strobeltől hallottam: „Isten végső válasza a szenvedésre nem egy magyarázat, hanem az, hogy testet öltött.” (…)

Élvezem Isten jóságát, amennyire csak lehet, amíg itt, a földön vagyok, és még jobb dolgokra számítok, mikor már nem ebben a testben leszek, hanem otthon az Úrral. Addig, amíg ez a nap elérkezik, azért imádkozom, hogy soha ne mondjak mást, mint: „Isten jó!” Nem számít, mennyi szenvedésen kell átmennünk vagy mennyi tragédiát látunk ezen a világon, ez nem Isten hibája – Isten jó!

Az egyik legbátorítóbb dolog, amire emlékezhetsz a szenvedések idején az, hogy nem fog örökké tartani. Legalábbis azoknak nem, akik Jézusban hisznek, mert függetlenül attól, milyen rosszra fordulnak itt, a földön a dolgok, nézhetünk előre, az örökkévalóságra Istennel, ahol ígérete szerint nem lesz többé semmilyen fájdalom:

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász (bánat és sírás), sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4)

Úgy tűnik, Isten néha segít, máskor nem. Ha néha így is látszik, mégsem ez a valóság. (…) Időnként éppen a szenvedésünket használja fel arra, hogy kimunkálhasson bennünk valamit, amit a jó időszak idején nem tudna. C. S. Lewis azt mondta: „A fájdalom figyelmet követel. Isten suttog hozzánk örömünkben, beszél hozzánk a lelkiismeretünkben, de kiált hozzánk a fájdalmunkban: a fájdalom az Ő hangszórója, hogy felrázza a süket világot.” (…)

A lényeg, hogy bármi is legyen a kérdés, a válasz mindig ugyanaz lesz:

Bízz Istenben!

Részlet Joyce Meyer – Kikezdhetetlen bizalom c. könyvéből. Immanuel Kiadó.
A könyvről további információk itt érhetők el.