Mai Ige

Mit szoktunk tenni? Valaki pánikba esik, vagy éppen sírógörcsöt kap. Valaki más felkapja a vizet, ideges lesz, és elkezd vádolni mindenkit, akit csak tud. Olyan is van, aki mély depresszióba esik. Különböző reakcióink vannak a nem várt változásokra, de egy közös: érzelmileg hullámokat generál bennünk, és az eseményeket fel kell tudnunk dolgozni – másképpen akár a halálunkat is okozhatják.

Lehet, hogy célkeresztbe kerültünk, és valaki elkezdett ellenünk dolgozni? Lehet, hogy a piaci helyzet felborította a pénzügyi terveinket? Elég hozzá az is, hogy valaki megbetegedjen a családból. A váratlan helyzetekre nem vagyunk berendezkedve. Szeretjük, ha minden pont úgy megy, ahogy elképzeltük.

A körülmények viszont nem hajlandóak megfelelni az elvárásainknak. Ilyenkor könnyen azt mondjuk: „Na még ez is!”, vagy azt: „Ezt nem bírom tovább!”. Pedig semmi különös nem történt, csak szembe találkoztunk a valósággal. A mi gondolataink a valóságról és a tényleges valóság sokszor teljesen eltérnek egymástól. Ha nem akarunk a körülményeink áldozatává válni, akkor fontos, hogy biztonságérzetünk és lelki nyugalmunk ne attól függjön, hogy az elképzeléseink szerint történnek-e a dolgok. Ennél sokkal biztosabb alap is létezik.

Van néhány lényeges dolog, amit meg kell tennünk, ha győztesen akarunk kijutni a változások hullámvölgyeiből.

1. Szánjunk időt arra, hogy fejben és érzelmileg rá tudjunk hangolódni a változásra! Nyilván ez nem egyszerű, és Mennyei Atyánk megérti, ha érzelmileg feldúlnak vagy éppen letaglóznak minket a változások. Szükségünk van arra, hogy kifejezzük az érzelmeinket, és ha kell, elmondjuk keserű gondolatainkat Istennek. Nyissuk meg előtte a szívünket, és kérjük meg Őt, hogy vigasztaljon meg minket, és szóljon hozzánk! Lehet, hogy el kell vonulnod, hogy egy kicsit egyedül legyél, és fel tudd dolgozni az eseményeket. Jézus is így tett, amikor Keresztelő János meghalt. Másoknak esetleg arra van szükségük ilyenkor, hogy emberek közé menjenek vagy éppen sportoljanak valamit. Ne spóroljuk meg magunktól azt, amire ilyenkor szükségünk van ahhoz, hogy Isten Lelke visszaállítsa a lelki egyensúlyunkat!
   
   
2. Tanuljunk meg tárt karokkal fogadni minden változást, mert azok által Isten új lehetőségek felé, és talán egy új időszakba vezet! Ha képesek lennénk Isten szemével látni, akkor egészen nyugodtak lennénk, bármi is történik. A benne való bizalmunk viszont pont azt jelenti, hogy elkezdjük az Ő szemével látni a dolgokat. Ezt úgy tudjuk gyakorlatba ültetni, hogy tudatosan eddzük magunkat arra, hogy rugalmasan és minél gyorsabban tudjunk átállni és váltani, amikor egy változás nem várt látogatóként bekopogtat hozzánk. Persze ezt nem könnyű megtanulnunk, ha jellemző ránk az „irányításkényszer”, és mindig mindent kézben akarunk tartani. Ilyenkor viszont a legjobb lehetőséget kapjuk arra, hogy megtanuljuk Isten kezébe áthelyezni az irányítást.
   
   
3. Legfőbb értékeinket és céljainkat ne adjuk fel! Egy megváltozó körülmény képes arra, hogy kihozzon belőlünk olyan indulatokat, amelyeket még nem sikerült irányításunk alá vennünk, vagy éppen olyan kétségbeesést, amely leleplezi hitbeli éretlenségünket. Képes arra is, hogy erkölcstelen döntésekbe sodorjon. De pont ez az a pillanat, amikor meg kell vetnünk a lábunkat, és kimondani: „Nem fogom feladni! Lehet, hogy átmenetileg rosszul fogom érzni magam, de kitartok a hitben, a hűségben, a tisztaságban és az Isten követésében!” Ilyenkor időt kell szánnunk arra is, hogy a fő céljainkat újra megfogalmazzuk magunknak, és a félrevezető elfoglaltságokat kipakoljuk az életünkből. Például: „Az a célom, hogy szeressem és ragaszkodjak a házastársamhoz…, hogy Isten akarata szerint neveljem a gyermekeimet…, hogy a munkahelyemen a legjobbat hozzam ki magamból…, hogy tiszteljem a szüleimet…, hogy változást hozzak a nehéz sorsú emberek életébe… stb.” Amikor jönnek a változások, fogalmazd meg újra a legfőbb, Istentől kapott céljaidat, és azok fényében hozd meg további döntéseidet!
   
   
4. Ismerjük fel az eddig nem látott lehetőségeket, és használjuk fel azok minden előnyét! A nem várt változások pofoncsapásként érnek minket, mert valami vagy valaki meghiúsítja azt, amit szerettünk volna elérni. De ne gondoljuk, hogy Isten azt akarja, hogy benne maradjunk a fájdalmunkban! A pofonok, bármilyen nagyok is, irányt szabnak nekünk: van, hogy egy sokkal jobb irányt, mint amerre eddig mentünk, és van, hogy elfordítanak minket egy olyan iránytól, amely valójában sosem volt Isten akarata a számunkra. Jézust a gyász egy lakatlan helyre vezette, ahová egyébként nem ment volna el (ld. Máté 14:13). Amikor viszont a nagy sokaság még ide is utánament gyalog, annyira megszánta őket, hogy nemcsak tanította és meggyógyította őket, hanem a több mint tízezer embert meg is etette. Ezzel rengeteg ember hitét megerősítette. Lásd meg te is azt, amit megtehetsz a megváltozott körülmények között! Vedd észre, hogy Isten mire akarja irányítani a figyelmedet! Milyen új dolgokban akar használni? Kérj Istentől látó szemet, hogy felismerd azt, amire az új körülmény alkalmat ad neked! Ennek felismerése éppen arra fog elvezetni, hogy a legfontosabb céljaidat elérd!

Írta: Nemes Nándor