Mai Ige

„Tövisből font koronát tettek a fejére” (Máté 27:29)

Isaac Watts énekíró így fogalmazott: „Nézd, hogyan folyt vére a fejéből, kezeiből, lábaiból, hogyan vegyült össze fájdalom és szeretet! Találkozott-e valaha így szeretet és szenvedés, alkottak-e tövisek ilyen drága koronát?” Jézus töviskoronát viselt, hogy te a dicsőség koronáját viselhesd.

A Szentírásban a tövisek a bűnt jelképezik. Az Édenben, amikor Ádám és Éva engedetlenek voltak, Isten azt mondta nekik: „Legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked” (1Mózes 3:17–18). Később Izráelt így intette: „De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük” (4Mózes 33:55). Salamon figyelmeztetett: „Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat” (Példabeszédek 22:5). Jézus pedig ezt tanította: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” (Máté 7:16).

Max Lucado ezt írja: „A töviskorona, amelyet Jézus viselt, jelképezte minden bűnünket. Mivel az irigység, a harag, a szégyen, a csüggedés, a bűntudat, a keserűség és a meg nem bocsátás tövisei közé gabalyodtunk, Jézus, aki bűnt nem ismert, engesztelő áldozattá lett a mi bűneinkért (ld. 1János 4:10). Krisztus egyszer sem használta fel természetfeletti erejét a maga kényelmére. Egyetlen szavával puha ággyá változtathatta volna a kemény földet… visszafordíthatta volna vádlóinak köpetét az arcukba… és megbéníthatta volna a töviseket fonó katona kezét. De nem tette. Ehelyett »Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára« (Kolossé 2:14).” Rád gondolva vállalta mindezt! Megrendítő!