Mai Ige

Még a jó emberek is letérhetnek a helyes útról, ha előrerohannak anélkül, hogy Istennel tanácskoznának. Amikor a természetes érzékeink nem jeleznek semmilyen veszélyt és csak a józan eszünkre hallgatunk, katasztrófát okozhatunk. Lassítsunk le és emlékezzünk, hogy ami jónak tűnik, nem mindig az. Hacsak nem hagyunk időt arra, hogy „megkérdezzük az Úr akaratát”, nem fogjuk tudni egészen addig, míg már késő. Olyan döntéseket fogunk hozni, amik folyamatosan kísérteni fognak.

A jó döntések sokkal fontosabbak, mint a gyors döntések. Igen, tudom, hogy társadalmunk azokat tartja értékesnek, akik könnyen hoznak döntéseket. Ők nem tétlenkednek, hanem előrelépnek és magabiztosan „húzzák meg a ravaszt”. Egy üzleti guru egyszer azt mondta: „A menedzsment annak a művészete, hogy jó döntéseket hozzunk hiányos információk birtokában.” Keresztényként be kell ismernünk, hogy az ismeretünk soha nem lesz elegendő. Isten az egyetlen, akire számíthatunk. Miközben kérdezünk, várunk és figyelünk, Isten hűséges vezetőnkké válik.

Van helye az emberi logikának és ítélőképességnek, de nem akkor, ha ezek a dolgok aláássák Isten tervét az életünkre, amit a Szent Szellem fed fel. Többre lettünk teremtve. Akkor fogjuk felfedezni ezt a „többet”, amikor folyamatosan kérjük az Urat, hogy ismertesse meg velünk akaratát. Soha ne fogadjunk el valamit jónak, amíg nem kerestük Istent buzgó imádságban!

Hányszor tapasztalunk „tusakodást” bensőnkben életünk során; egy érzést, hogy valami nem teljesen jó, de nem tudjuk, mi az. Ekkor kell elmennünk megkérdezni az Urat.

Még Jézus is ezt tette, aki időnként teljes éjszakákat töltött imádsággal. Tökéletes volt, mégis szükségét érezte, hogy az Atyjával tanácskozzon. Hihetetlen, de hiába hoztunk már rengeteg hibás döntést a múltban, mégis elhanyagoljuk, hogy Istent keressük abban a pillanatban, amikor leginkább szükségünk van iránymutatására. El kell szakadnunk mindentől, odamenni a mennyei Atyához és azt mondani:

– Mi ez az egész? Szeretnél mondani nekem valamit? Vezess Szellemed által azon az ösvényen, amelyen járnom kell! Mutass olyan dolgokat, amiket természetes szemeimmel nem láthatok!

Az imát Isten nem arra szánta, hogy szükségeink és vágyaink végeláthatatlan listáját soroljuk fel. Sokunknak az ima inkább egy monológgá vált, mint egy dialógussá. Amikor kifogyunk a dolgokból, amiket kérni tudunk, abbahagyjuk. Ha egy kicsit tovább maradnánk Isten jelenlétében és figyelnénk, kiárasztaná ránk szívét és gondolatait. Felbecsülhetetlen bepillantást engedne körülményeinkbe, tanácsot adna családi problémákra vagy kényes munkahelyi kapcsolatokra. Felfedné előttünk, hogy igent vagy nemet mondjunk-e egy adódó lehetőségre. Szükségünk van vezetésére, de a jó hír az, hogy Ő kész is arra, hogy megadja ezt nekünk, ha hittel kérjük tőle.

Ezt a tartalmat Jim Cymbala, a Szegletkő Kiadói Alapítványnál megjelent „Többre lettél teremtve” c. könyvének felhasználásával készítettük.