Mai Ige

1954. május 6., Oxford. Viharos szél, ráadásul eső áztatta el a futópályát. A körülmények nem kedveztek. Roger Bannister brit középtávfutó ennek ellenére eltökélten állt a rajthoz. Ezrek gyűltek össze, és kíváncsian várták a verseny kezdetét. Senki nem gondolta, hogy aznap olyat fognak látni, amiről évtizedekkel később is ámulattal beszélnek majd.

Az egymérföldes futás csúcsát 1945 óta Gunder Hägg tartotta, 4:01-es idővel.

Az 1800-as évek közepe óta próbálkoztak a sportolók 4 percnél gyorsabban lefutni ezt a távot, de minden próbálkozás és különleges edzésterv ellenére senkinek sem sikerült. Kialakult az a közkeletű nézet, hogy egy mérföldet 4 percnél gyorsabban lehetetlen teljesíteni. Egyszerűen fizikai képtelenség. Egy orvos egyenesen kijelentette, hogy ha valakinek sikerülne is, bizonyosan szétrobbanna a szíve célba éréskor.

Volt azonban valaki, aki másként gondolta. Roger Bannister egyetemi hallgatónak neurológiai tanulmányai mellett nem volt ideje a szokásos felkészülésekre, helyette magának alakította ki edzésterveit.

Ezen a borongós tavaszi napon, 9 évvel Gunder Hägg megdönthetetlennek tűnő 4:01-es rekordja után, végül átszakadt a célszalag, és vele együtt a közhiedelem is a múlté lett: 3 perc 59 másodpercnél Rogers az őt ünneplő tömeg karjába ájult. Még a riválisai is fellélegezve nyugtázták: igen, meg lehet csinálni!

Az azóta eltelt fél évszázad során több mint ezren teljesítették azt, amit egykor „fizikai képtelenségnek” tartottak.

A gondolataink jobban hatnak a pénzügyeinkre, mint gondolnánk

Amikor olimpikonokkal interjút készítenek, és arról kérdezik őket, hogyan tudták megcsinálni, senki nem mondja közülük: „Hát, véletlen volt. Leszálltam a buszról, rajthoz álltam és sikerült.” Gondos tervezés és évek munkája volt az ár, amit előre megfizettek. De az egész azzal kezdődött, hogy elhitték: lehetséges.

Ha a pénzügyekről van szó, számos téves gondolat gátolhat abban, hogy tudatosan kezeljük a forrásainkat és helyes döntéseket hozzunk. Úton-útfélen reménytolvajokba botlunk: a média háborúról és válságról közvetít azt sugallva, hogy hiába is próbálkoznánk, ebben az évtizedben (vagy évszázadban) úgysem fog sikerülni. Ha ezen túl is tennénk magunkat, és elkezdenénk tervezni és reménykedni, biztosan jön egy barát vagy rokon, aki keserű történetét megosztja velünk, hogy letörje lelkesedésünket.

Valóban kevés a jó példa és sok a hazugság, de a Bibliában – mint mindenre – a pénzügyekre is van útmutatás. Jézus 38 példázatából 16 a pénz és a vagyon kezeléséről szól. A négy evangéliumban minden tizedik igevers ezzel a témával foglalkozik. Nem is gondolnánk, hogy körülbelül 500 szentírási ige szól az imádságról, nagyjából ugyanennyi a hitről, ám több mint 2000 a pénzről és a vagyon kezeléséről. Valójában a Biblia többet foglalkozik a pénz kezelésének témakörével, mint a mennyel és a pokollal együttvéve!  Istennek számít, hogy milyen sáfárai vagyunk földi eszközeinknek.